Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században
Külön intézkedtek a meg nem jelenő tanú büntetéséről, ugyanis „affélék miatt gyakorta sok fogyatkozások szoktanak lenni az perben". A 18. század elején megszerkesztett tarcali „Usuális könyv" az elmondottakat még azzal toldotta meg, hogy a helybelit szóval, a vidékit „pecsétes levéllel" citálták. Ebben az időben így citált a fiscus is - ekkor Tkrcal a kamarauradalom birtoka volt - de csak a bíró hírével, ugyanis első fokon mindenképpen a magistrátus volt illetékes, csak a fellebbezés kerülhetett az úr székére. A háromszori citálás vagy a város által, vagy a városnak fizetett sallárium ellenében az actor illetve prókátora útján történt. Mindig háztól kellett citálni (a citáló személy nem ülhetett le, mert akkor „condescendál a causa"). A távolmaradó alperes nemcsak elveszítte a pert, hanem húsz forint büntetéssel is elmarasztalták. Ha a felperes nem jelent meg, ejtették a keresetet. 6 7 Ugyanezt fogalmazta meg a tállyai és a mádi szokás azzal a különbséggel, hogy vidékiek törvénybe citálásánál tizenöt napos terminust jelöl meg, hiszen a távoli szabad királyi városok extraneus birtokosai három nap alatt nem jelenhettek meg a helyi magistrátus előtt. A vidékiek írásban való citálásánál „az bírótul terminust és citatiót kérvén, beírassa az protocollumban, mind pedig az citationak hátára indulatjának napját, mind törvény terminusát, hogy az peresek között az terminusokról villongás ne legyen". Lorántffy Zsuzsanna úriszéke éppen a messzi vidékekről való perbehívások miatt tartotta szükségesnek, hogy beleszóljon az idézés rendjébe. A hegyaljai statútum, mint az egész Hegyalja praxisát fogalmazta meg a fentieket, hangsúlyozva mindenkinek a területileg illetékes magistrátustól kell kérnie a citációt. A sok extraneus miatt a „citatoriát" ekkor már nem személyesen a perbehívottnak, hanem vincellérének, vagy szakmányosának kézbesítették. 6 8 Az írásban, „bíró pecsétivei" való idézésre a protokollumok szolgálnak adatokkal. A citáló levél (litterae citatoria) megírása a nótáriusok díjazással járó feladata volt. A hegyaljaival megegyező gönci perbehívásban tizenöt napos terminust alkalmaztak és a mezővárosi pecséttel ellátott írással idéztek. 6 9 Perhalasztást (prorogatio) a kellően megbizonyított személyes okokon túl háborús időben, hadjárás miatt adtak. 7 0 Külön súlyt fektettek a kereset elfogadására, azaz tudomásulvételére. A tarcali szokás szerint akkor is meg kell kérdezni a citált személyt, elfogadja-e a keresetet, még ha „compareál" is, másként húsz forinton elmarasztalják. 7 1 A per érdemi megkezdése, azaz a kereset (actio) meghallgatása előtt az alperes bizonyos lehetőségekkel élhetett, amelyeket a tarcali „Usuális könyv" összefoglalóan exceptionak nevez: prókátort és tanúk beidézését kérhette, másutt lévő írásos bizonyítékai beszerzésére halasztásért folyamodhatott, evictorára várhatott, kifogást emelhetett, ha a szék nem volt teljes, azaz nem volt jelen mind a tizenkét esküdt. Az actio meghallgatása után azonban már „cum documentis" tartozott választ adni, köteles volt „felvenni a pert, vagy pedig írásbeli bizonyítékokkal igazolni, miért nem kezdett a perbe. Ha a keresetet még mindig nem értette, hivatalos másolatot, azaz „párt" kérhetett róla. A 16. század végén Patakon a per „tudományozásának" nevezték az alperes vagy megbízottai tájékozódási kérelmét. 7 2 A nemesi jog mintájára a prókátor-, vagy prokurátorvallás a 16. század vége óta terjedt el az oppidumokban. Mádon 1595-ben már mint „az mi falunknak régi zokás szerint való törvényét" és „az mi Hegyünk alja törvényét" emlegették: nemes és nem nemes személy, ha szőlőörökséget akart perelni, nem állhatott addig perbe prókátora által, míg „az ott helben való bíró előtt prókátort nem vall". Amennyiben a per nem fejeződne be megkezdésének évében, az új bíró előtt ismét fel kell hatalmaznia prókátorát, „de semmiképpen idegen bíró előtt prókátort ez dologra nem vallhat". 7 3 Mivel a prókátorok kevésbé áldásos tevékenysége következtében sok per húzódott el, azaz di59
