Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

terminust, ameddig a zálogösszeget meg kellett téríteni. Ellentkező esetben az elzálogosító kötelezte magát, „ha le nem tehetném, bírhassa ő kegyelme és maradéki mindaddig, míg meg nem fizethetném". Az evictio itt is a szerződés részévé vált. Sok esetben az elzálogosító nem tudta visszaváltani a zálogba adott ingatlant, ilyenkor a zálogszerződés korábbi tényét is magába foglaló fassiólevélben - esetleg újabb pénzösszeg fejében - a zálogképpen bírt (in jure hypothecario) fekvőséget örök tulajdonul ruházta a zálogoló félre.« A mezővárosokban ismerték a bérletet és az árendát. Ilyen ügyekben kontraktusokat készítettek. Nagyobb hitel kedvéért a zálogszerződéseket, kontraktusokat és az adósságokat, vagy kifizetésüket bizonyító számlákat (quietantia) protokolláltathatták. (Az „ötváros törvénye" külön rendelkezett az adósságoknak a város előtt történő megfizetéséről.)

4

4 A mezővárosi önkormányzatok szőlőforgalomhoz fűződő fontos tevékenysége volt a szokásjog alapján intézett földesúri szőlőszabadságolás felügyelete. A szőlőföldeknek, művelési rendjüket és az utánuk járó adózást tekintve három csoportja különült el. A döntő többséget az ún. dézsmás szőlők tették ki (tekintet nélkül birtokosuk személyi jogállására kilencedet és tizedet, extraneus esetében feront - hegyvámot adtak). A szőlőterület kis hányada volt kertszőlő, amely mint a telek tartozéka nem fizetett dézsmát. Tarcalon a kertszőlő nemcsak dézsmamentes volt, nem tartozott a művelési kényszer alá sem. Mindenki akkor szedhette meg, amikor akarta. De általánosan ez is a bíró és a magistrátus jurisdictiója alá tartozott. A harmadik csoportot alkotó dézsma- és járadékmentes szabad szőlők a 17. század második felétől kezdtek szaporodni. A szőlőművelő vidékek települései közül szintén elsősorban az oppidumok promontóriumain gyarapodott a földesurak által különböző jogcímeken általában időlegesen szabadságolt szőlők száma. Mint alább látni fogjuk, az újonnan telepített szőlő is átmeneti mentességet élvezett. A földesúrtól többnyire pénzfizetés ellenében nyertek dézsma (kilenced és tized értelemben) alóli felmentést. A 18. századra a mezővárosi szőlőterület jelentős része már liberált volt.

4

5 A felfelé igyekvő vagyonosabb mezővárosi armalista réteg fokozottan törekedett földesúri szolgálattól és adózástól mentes - így mégkevésbé függő egzisztenciát biztosító - szabad telkek és szőlők szerzésére, illetve azok területének növelésére.

4

6 A szőlő után járó földesúri jövedelmek növelésére irányuló intézkedésekkel összhangban történtek ugyan kísérletek arra, hogy a magistrátusok csak a dézsmás szőlők forgalmába szóljanak bele, ebbéli önkormányzati jogaik szűküljenek. Ez leginkább a Rákóczi birtokok uradalmaiban figyelhető meg. Jellemző példát említve, a keresztúri tanács 1652-ben Lorántffy Zsuzsannához küldött „információs" levelében kifejtette, hogy egy szőlő ügyében felvettek ugyan tanúvallatásokat, törvényt azonban nem ültek, „mert praefectus uram csak az paraszt szőlőket kívánta, hogy törvény szerint igazétsuk". Hosszú távon azonban a rögződő szokásjog által szentesítve a szabad szőlők felügyelete és a szőlő szabadságolások intézése is önkormányzati jog maradt.

4

7 A szőlőművelés szokásjoga alapján az újonnan épített dézsmás szőlőt és a parlagot időleges mentesség illette meg. A tokaji uradalom 1565-ben felvett urbáriuma Zomborról megjegyzi, hogy az új telepítésű szőlők hét évig tehermentesek. A 18. századra összegzett hegyaljai szokás szerint mindkettőt tizenkét esztendőre szabadságolták. A gyakorlati lebonyolításra utal a tállyai törvény, amikor kimondja: a szőlő építésébe kezdő személy „az bírónak hírré tegye, hol akar csinálni, de ily okkal, hogy a város könyvében mindjárást beírassa, mikor csinálnyi kezdi".

4

8 A magistrátusok ebbéli jogai fokozatosan alakultak ki. A szepesi kamara sok más területen kívül itt is éreztette felügyeletét, különösen a saját fennhatósága alá tartozó uradalmakban, hiszen a szőlőművelésre és az abból származó jövedelmekre fennállása során végig nagy gondot fordí54