Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

tott. 1581-ben a keresztúri tanács levélben fordult a kamarához, amelyben - mint írják, egyik polgártársuk már három esztendeje építi szőlőjét, amely annyira parlag volt, hogy sok helyen tűzzel égette ki. Tanúsítják tehát, a szőlő szabadságolásáért folyamodó kérelme - amelyet ezek szerint már három esztendeje vonakodott elbírálni a kamara - jogos.

4

9 Vagyis a magistrátus ekkor még nem döntött, csupán bizonyságot tett a szabadságolás jogossága mellett. A későbbiekben a tanács joga volt a parlagságra jutott dézsmaadó szőlőt bárkinek átengedni, de csak értékének és állapotának megbecslése után. Ezzel mintegy biztosítékot szolgáltattak a szőlő művelését vállaló személy számára saját befektetésének igazolására perbeli megtámadás esetén. A szabadságolás többnyire úgy folyt le, hogy a parlag birtokosa, vagy az azt megművelni szándékozó személy megkereste a magistrátust, amelynek tagjai kiszálltak annak „oculata revisiojára és aestimatiojára, hány esztendeig való szabadságot érdemlene" olvasható a pataki tanácsnak Molnár András Megyer hegyi szőlőjére adott szabadságoló levélben. Megvizsgálták a szőlő állapotát és a település régi „praxisa", azaz gyakorlata alapján hat év szabadságot adtak rá. Ez idő alatt semmiféle szolgálattal nem tartozik, „eltelvén pedig az 6 esztendők, nonát és decimát administrálni [tartozik] belőle és addig ezen szabad levelet, szabadságának elvesztése alatt, minden esztendőben szüretkor visitáltatni köteles leszen". Jóváhagyás és megerősítés végett a dominiumot is tájékoztatták. A szabadságolásokról szóló, magistrátusok nevében és pecsétjével kelt szabadság- és becslevelek a 17. és 18. században másutt is ebben a formában készültek. A hegyaljai szokásban szereplő tizenkét év, mint maximum figyelembe vételével, a szőlő leromlottságától, valós állapotától függően szabták meg a mentesség időtartamát, leggyakrabban hat-hét évet. A szabadságleveleket, ellentétben az öröklevelekkel, mindenütt azonnal megpecsételték és kiadták. Jóllehet, ha idegen fogta fel a parlagot, a rokon tiltakozhatott és érvényesíthette jogait. Az évi visitációkat rendszerint rávezették az irat hátoldalára.

5

0 Az egyéb úton nyert szabadságolásokat is a magistrátusok tartották nyilván. Mint már említettük Szikszó egyik földesura a másik földesúr által felszabadított szőlők ellen a bíró és a tanács előtt tiltakozott. Tolcsva magistrátusa 1682-ben éppen úgy bevezette protokollumába az Eperjes város helyben birtokolt szőlőire adott földesúri mentességet, mint más szőlőügyeket. Az erdőbényeiek 1678-ban a néhai palatínus, Wesselényi Ferenc promontóriumukon lévő négy szőlőjéről: „cum protestatione" kérték a nonát, mivel szabadságuk letelt és a kamara is fellépett az ügyben.

5

1 A szokásjog alapján a magistrátus végezte a különféle becsléseket (aestimatio). Mint arról már szó volt, ezek egyrésze földesúri commissióra történt, sokszor éppen a szőlőföldek szabadságolása miatt. 1693. augusztus 5-én a liszkai tanács becsülte meg néhai Csanádi János „jure haereditario" bírt dézsmás szőlőjét, amelyet a kamara a fiskális szőlők sorába vett, melyet a tanács „juxta aestimationem communem ac receptam usuatamque juris Submontani consuetudinem" a helyszínen végzett el. (A becslésért és kiszállásért járó díjazás a magistrátusok állandó és limitált bevétele volt.) Becsléseket végeztek mezei és szőlőbeli kártételeknél, parlag művelés alá fogásánál szántóföld esetében is, puszta ház, pince építésének megkezdésekor és annak bcvégeztével. A becslevelek gyakran tételesen is kikötötték, perbeli megtámadás esetén csak akkor váltható meg az ingatlan a becsültető személytől, vagy annak örököseitől, ha akkori értékét újra megbecsültetve a különbözetet megfizetik. Sárospatakon 1719-ben a becslevél formulájának rögzítésekor így érveltek: „Hogyha jövendőben találkozna olyan vér, avagy successor, ki azon szőlőhöz jussát praetendálná, tehát az akkori becsületes tanács újólag kihívatván, ismét megbecsültessék és az akkori becs a'mennyivel az első becset superalja, azon superfluitást az aki successióját és jussát azon szőlőhöz praetendálta ... készpénzül letegye ... másként a szőlőnek elvétele meg nem engedtetik". Az ugyanekkor 55