Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

századra már mindenütt kialakult rend szerint évente feljegyezték a tanácslistákat, fontosabb ügyeket és statútumokat, majd az év jogügyletei következnek.

2

2 Az örökvallások (fassio perennalis) alapvető kritériuma tehát az volt, hogy a helyi magistrátus előtt történjenek. Az egymással szerződésre lépő felek egyike (többnyire az elidegenítő) tette meg a bevallást. A fassiók a protokollumba napi dátummal kerültek be. Megállapítható, hogy többhelyt bizonyos terminusokat jelöltek meg a bejelentések számára (például Tblcsván húsvéti, pünkösd harmad napján, karácsony harmad napján tett örökvallások). A fassio bejegyzése hosszabb vagy rövidebb formában tartalmazza a szerződő felek neveit, az adásvétel tárgyát képező ingatlan tulajdonjogi címét (pl. saját szerzemény vagy örökség), pontos meghatározását (pl. ház, kert pince, szőlő stb.), állapotát (pl. parlag), helyét (szomszédok nevei), árát és a kifizetés módját. így például Sárospatakon: „Anno 1621. 29. die Junii. Rimaszombati Georgi [sic!] főbíróságában. Munkaczon lakozó Szabó Ferencné, Örsébet asszony jőve mielőnkben személye szerint, és szabad akaratja szerint eleven nyelvével tőn ilyen vallást mielőttünk, hogy az Hegi megett levő szőlejét, azmely az ő része volt, adta örök áron az becsületes személynek, Ban Jánosnak, fiúi és leány ág maradékinak, fiúrul fiúra, nemzetségről nemzetségre, felelvén mind fiai, leányai és minden nemzetsége felől, azmelyet az protocollumban pro futura cautela Ban Mihály kívána beíratni. Anno et die supranotato, coram senatu civitatis nostrae".

2

3 A bevallás mindig szóban történt, erre utalt az „élő nyelvével", a „ministerio vivae vocis" kifejezés és a szabad akarat hangsúlyozása. (Az „ötváros törvénye" külön fejezetet szentelt az erőszakkal kényszerített vallás büntetésének.)

2

4 Az örök ár és a jogügylet visszavonhatatlanságára való utalás, majd a 17. századtól egyre rendszeresebben, a törvényes terhek felvétele az ügylet véglegességét volt hivatva bizonyítani. Ezt erősítette a „város kötele", esetleg a szerződő felek által megjelölt külön pénzbeli biztosíték, amely Abaújban éppúgy szokásban volt, mint a Hegyalján s értékét általában 20 forintban jelölték meg. (A magistrátus előtti „békességes" kiegyezés összege ugyanennyi volt.) Nemes személyek esetében az utóbbi külön garanciát jelenthetett. Például 1615ben a nemes Csütörtök Gábor pataki főbíró által nemes Ztankoczi Ferenctől vásárolt ingatlan ügyében nemcsak a „város törvénye" szerinti 20 forintot vállalták fel, hanem „mivelhogy ő kegyelmek penig nemes személyek, ezen kívöl is ő kegyelmek egymás közt kötelet vetvén kétszáz forintot." Ezt a szerepet, személyi jogállástól függetlenül, fokozatosan a tehervállalás (evictio) jogintézménye vette át. Patakon egyébként a 17. században több bejegyzett fassiót kezük keresztvonásával szignáltattak a bevallókkal.

2

5 A pénzbeli kötés és a kézadás mellett szintén az adásvétel állandóságát szilárdította az áldomás. Nemcsak az ügylet megkötésekor, hanem például Göncön, a teljesítéskor is szokásban volt, hiszen a kettő nem esett feltétlenül egybe. Célja a tanúk (testes rogati) - akik nem azonosak a bíróval és esküdtekkel - emlékezetébe vésni az ügyletet. A Hegyalján és Abaújban áldomásnak, ukkon, vagy tudománypohárnak nevezték. A számos eset közül néhányat említve 1598-ban TSllyán „az mi váraskánknak törvénye és szokása szerént áldomását ivük [sic!], mely áldomásnak ukon pohár felmutatója volt Kys András.". 1604-ben „áldomás vei ukom poharat" ittak. Mint az írásban is rögzített tállyai szokásjogban megjegyezték: „ki nem nagy dolog, de erőssítik ezek az örökségben való megmaradást". Egy 1622-es újhelyi oklevél megőrizte az „áldomás avagy kötő pohár" két tanújának nevét is. Keresztúri oklevelek szerint a vásárló tartozott vele, olykor tekintélyes mennyiséget tehetett ki. A hegyalja statútum (1719) „tudomány pohárnak" nevezi, amellyel régi szokás szerint ekkor már mindkét fél tartozott, személyenként l-l pint borral, tehát az elnevezés elég változó tartalmat takar. A fogott bírákhoz hasonlóan - róluk alább lesz részletesen szó - az áldomásivók is adhattak ki az előttük lefolyt ügyletekről testimoniálist.

2

6