Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században

a tanács jelölte ki a határköveket és iktatta be az új birtokost. Zrínyi Ilona a tolcsvai bírák közbejöttével intézkedett egy elfoglalt malom visszaszolgáltatása miatt.

1

7 A földesurak tehát a dézsmaköteles szőlők után és a szőlőforgalomból járó jövedelmek (pl. ászokvám) beszolgáltattatásán túl nem szóltak bele a szőlő- és egyéb ingatlanügyekbe. (A Hegyalján az első uradalmi szőlőbecsűs csak a 19. század elején jelent meg, akkor, amikor már más okok következtében is erősen összezsugorodott a mezővárosi autonómia.

1

8) A jogügyleteket tehát a protokollum névvel illetett városkönyvekbe vezették be. Minden, a protokollumba bevezetett dolog hitelesnek számított, róla a magistrátus bármikor testimoniálist állíthatott ki, amellyel a jogügyletet lebonyolító felek igazolhatták magukat. Az idézett eseteken túl e gyakorlat lényegére mutat rá például, hogy Patakon 1645. december 18-án két egymással egyezségre lépő testvér dolgában megjegyezték: „kívánnák, hogy miáltalunk ad testimonii memóriám városunk szokott élő könyvében jegyzenék." Itt a „város könyvébe" való beíratásért járó salláriumokat a 17. század első felében megszabták (örökvallás, kontraktus, csere, örökség tilalmazása, törvény alapján való kötés, prókátorvallás, rokon és szomszéd megkínálása - elővételi joga). Nemcsak maga a protokollum, hanem a mezővárosi levéltár is hiteleshelyi szerepet töltött be. Patakon szintén a 17. század elején szabályozták „az város ládájában" letett öröklevelek, törvényes végzések, testamentumok, peres „felelet levelek" kezelését.

1

9 A legkorábbről fennmaradt sárospataki protokollumok fejlett és szakosodott írásbeliségről tanúskodnak. Az 1579-1754 és 1576-1739 között párhuzamosan használt két első kötet alapján már a 16. század utolsó harmadában is kettős városkönywezetés volt. Az első kötet a szabad királyi városok titkos protokollumainak mintájára a bevallásokat, tilalmazásokat, végrendeleteket és a velük kapcsolatos ítéleteket, egyszóval az oppidum területére vonatkozó ügyeket tartalmazza. A bejegyzések kezdetben évek és bírák szerinti sorrendben következnek. Később az üresen maradt helyeket is igyekeztek felhasználni, így az év szerinti rend felborult, ezért 1641-ben mutatót készítettek. A vele párhuzamosan használt másik kötet eredetileg a magistrátus egyéb önkormányzati feladatainak rögzítésére szolgált. Ebbe kerültek a földesurakkal kapcsolatos ügyek (I. Rákóczi György mezővárosellenes intézkedései, földesúri utasítások), limitációk, céhek dolgai, városi tisztségviselők rendtartásai és esküszövegei, valamint a történeti események annalesszerű megörökítése. A 17. század során megszűnt a kettős városkönywezetés és a többi mezőváros írásbeliségére jellemző módon évek szerinti csoportosításban együvé került minden. A szakosodás nyomai azongban továbbra is fennmaradtak: 1652-ben „liber conservatoria"-t nyitottak. 1719-től az örökvallások (szőlő, ház, telek, szántó, kőbánya) újra önálló kötetbe kerültek, a század végétől pedig - részben felsőbb utasításokra - a korabeli hivatali írásbeliség színvonalán álló szakosodott jegyzőkönyvvezetés alakult ki.

2

0 Az átlagos szintet meghaladó 16. századi sárospataki írásbeliség nyílván a fejlettebb középkori előzményekre vezethető vissza. Ugyanígy a Kassához filiációval kapcsolódó Gönc esetében, ahol a 17. században az „ötváros törvényét", azaz szokásjogát is tartalmazó törvénykönyvet és külön protokollumot is vezettek.

2

1 A „tizenötéves háború" pusztításai után hozták létre új protokollumaikat a Tokaj környéki mezővárosok (Та

real, Tokaj, Bodrogkeresztúr) és Sátoraljaújhely. A keresztúri és tokaji inkább csak törvénykönyv volt, az örökvallásokat tartalmazó 17. századi protokollumoknak nem maradt nyomuk. Tbkaj és a mellette fekvő másik két mezőváros protokollumainak biblikus történetszemléletű bevezetői említést tesznek a Básta dúlásakor elveszett korábbi városkönyvekről. Hasonlóan például az abaúji Forró községhez, amelynek szintén volt korábbi falukönyve, lakói 1601-ben fordultak földesurukhoz, Kassa városához rendtartásért, hogy újra „építhessenek" falukönyvét. A 18. 49