Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)
vagy azért, mert még nem alapított családot - ami úgyszintén inkább serdülőre, semmint fiatalemberre utal - s apjával közös háztartásban élt. 1573-tól fogva viszont Tóth Benedek tűnik el a Batthyányval levelezők sorából. Vagy azért, mert az „üzletet" átengedte fiának, vagy pedig azért, mert eltávozott az élők sorából. Tóth Timás első, nem apjával közösen írott, sajátkezű levele 1573. december 10-én kelt, s arról tanúskodik, hogy Benedek visszavonulása vagy halála nem okozott zökkenőt a jobbágycsalád és a földesúr kapcsolatában. A fiú apja művét folytatta; azzal a különbséggel, hogy ő már nemcsak vásárolt, hanem el is adott Batthyány Boldizsár megbízásából. E levelében Tóth arról értesíti urát, Batthyány Boldizsárt, hogy „aminemű marhát nagyságod mi ránk bízott volt, bizonnyal meghigyje nagyságod, hogy valahol ismertem, hogy hol eladhattok volna, mindenüvé elhordoztam, kétszer attuk el, de isméglen meg visszavetették ránk, nem tudom mit kell vele cselekednünk". A portéka - amely (bár a magyar törvények a törökkel folytatott fegyverkereskedést szigorúan tiltották 5 1) a leírásból következően fegyverzet volt - azért nem kelt, „mert mikoron az ládában csinálták volt, gyapjat raktak volt köziben és az egér mind megjárta volt és elhugyozta volt, annyira, hogy a rozsda miatt sok helyen mind szegezései és egyéb rakási is megszakadoztak". Az egyik darabtól a Batthyány által megszabott áron alul sikerült megszabadulnia, „mert amint nagyságod hagyta, bizony soha el nem adhatjuk rajta". Egy „áros ember" 15 oka szekfűszegért vette át; l-l okát (= 3 és 1/2 font) 5-5 forinton számoltak. A „kisebbik fegyverderekat" azoknál a törököknél hagyta, akiktől bizonyos török árukat („marhát") vásárolt. Az utóbbiak árának egy részét abból a száz forintból fedezte, amit a battyányiak és a polgárdiak felesben neki átadtak, a többivel adósuk maradt. Levele végén Tóth közli, hogy gyermeklovat küld urának, „meglátja nagyságod, hogy csak tartsák jól és tanótsák szépen, nem lészen gonosz". 5 2 Jó fél esztendővel később - 1574. június 3-án - Tóth egy levélben egyszerre három Batthyány-tisztviselőt tudósít róla, hogy miként járt el az általuk rábízott ügyekben. Jó András deák arra kérte, hogy fosztányt 5 3 csináltasson neki. Mivel megállapította, hogy a hódoltság e részén újat nem tudnak csinálni, közli, ha a kész megfelel, olyat vehet neki. Pécs János azzal bízta meg, hogy szerezze meg számára a battyányi török mészárosok lovát. Az ő kívánságát még kevésbé teljesíthette, mert a ló Várpalotán van - „azok vonták volt el a mészárosok alól" - és onnan nem tudja „megszabadítani". Vas Mihálynak viszont mellékelten megküldi azt a csótárt, amelyet Budán 8 forinton vásárolt. 5 4 Harmadik, 1575. március 5-én kelt levelében Tóth Tämäs ismét Batthyány Boldizsárt tájékoztatja arról, hogy miként teljesítette megbízásait. Mint korábban, ezúttal is a polgárdiak 50 forintos adójából gazdálkodott. Ebből 15 forintért vásárolt 45 darab kősót. „Mastan vettem - jelenti továbbá - istárt 16 véget, de még ennek nem tudom mi leszen az ára, mert titkon hozta egy török ki". Úgy véli azonban, hogy egy vég 60 dénárba („pénzbe") fog kerülni. Mivel 20 forintot lovai árában magának tartott vissza, Batthyánynak még 5 forintja és 40 dénárja várt elköltésre náluk. 5 5 A levelekből kibontakozó kép meglehetősen világos: Tóth Benedek, majd Töth "fömás földesura ügynökeként - árufelhajtójaként és értékesítőjeként - működött a hódoltságban. A két szomszéd Batthyány-birtok - Battyány és Polgárdi - földesúri pénzadója rendszerint egyenest őhozzájuk folyt be, s azon olyan árucikkeket (lovat, kősót, török posztót, textíliát, lószerszámot, keleti fűszereket) szereztek be uruknak, amelyek a nyugat-magyarországi vagy éppen a bécsi piacon jóval drágábbak vagy kaphatlatlanok voltak. Ők foglalkoztak a Batthyány által értékesítésre leküldött portékák - közülük, sajnos, csak egy fegyverszállítmányt ismerünk - kihelyezésével is. Mindeközben kisebb szívességeket tettek uruk befolyásosabb familiárisainak és a környékbeli végvárak tisztjeinek és katonáinak. Mindez persze együttesen sem magyarázza meg, hogy honnan származott a saját hasznuk. 40
