Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Szakály Ferenc: Tóth Benedek és Tamás polgárdi jobbágyok ügyletei (1569-1583)

Mivel alighanem teljes joggal feltételezhetjük, hogy Tóthékat tájékoztottságuk, a hódoltsági piaci viszonyokban való jártasságuk és a török árusnéphez fűződő kapcsolataik tették Batthyány számára nélkülözhetetlen közvetítőkké, nyilvánvaló, hogy saját kereskedésük is hasonló - ámbár nyilvánvalóan nagyobb szabású - ügyletek lebonyolításából állott. A Batthyánynak tett szolgálatokat ebben többféleképpen kamatoztathatták; a nagyhatalom dunántúli főkapitányhoz fűződő bensőséges kapcsolat egyfelől bizonyos fokú védelmet jelentett számukra a magyar végváriak - hódoltsági kereskedők kárára gyakorta elkövetett - hatalmaskodásaival szemben, másfelől a török kereskedőkben is növelte a bizalmat irántuk. Mindez együttesen nem csekély előnyt jelentett számukra más hódoltsági kereskedőkkel szemben is. S nyílván ez a kapcsolat magyarázza Tóth Tamásnak a rabkereskedelemben való állítólagos részvételét is; Batthyányval a háta mögött - némelykor alkalmasint annak megbízásából - Tóth még ilyen kockázatos vállalkozásokba is belemerészkedhetett. Még egyszer hangsúlyozzuk: aligha hihető, hogy az 1583-ban elszöktetett Tóth Tkmás polgárdi jobbágy hátrahagyott adósságai valóban elérték a 20 0000 forintot, sőt nyílván meg sem közelítették ezt az összeget. Amit tevékenységéről tudunk, mégis azt példázza, hogy a 16. századi hódoltsági viszonyok között egy-egy kiemelkedő képességű és ügyességű paraszt-polgárnak akkor is sikerülhetett jelentősebb tőkét felhalmoznia, ha régiója olyan keresett kiviteli cikkel, mint például a szarvasmarha vagy a bor, nem rendelkezett, s vagyonát felettébb szűk árrésen keresztül, szinte fillérenként kellett összekaparnia. Kivált akkor, ha sikerült olyan „üzlettársra" szert tennie, mint amilyen Batthyány Boldizsár volt. Jegyzetek 1 Kathona Géza: Fejezetek a török hódoltsági reformáció történetéből. Budapest 1974. (Humanizmus és reformáció. Szerk.: Klaniczay Tibor. 4.) 58-70. p. 2 Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. 2. kiadás. Budapest 1886. 195-253. p.; Heg)>i Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Budapest 1976. (Magyar história. Szerk.: Heckenast Gusztáv) 61-127. p. 3 Kathona G. i. m. 67-68. p. (kiemelve a török szavak) A Fekete Lajos: Budapest a törökkorban. Budapest 1944. In: Budapest története. Szerk.: Szendy Károly III. köt. 175. p.; Kuti György tolnai bíró, aki 1578-ban a betörő „gyaurok" elleni harcokban is kitüntette magát, a simontornyai szandzsákban volt hűbérbirtokos. Dávid Géza: A simontornyai szandzsák a 16. században. Budapest 1982. 79-80. p. 5 Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. I—II. köt. Budapest 1886-1890. passim; Rúzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI-XVII. században. In: Szigetvári Emlékkönyv, 1566-1966. Szerk.: Rúzsás Lajos. Budapest 1966. (Az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének „Értekezések 1966" kötete) 217-218. p.; Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában. In: Tanulmányok Tblna megye történetéből. VIII. köt. Szerk.: K. Balogh János. Szekszárd 1978. 60-64. p. 6 Pl. Rácz Mihály tolnai harmincados (Takáts Sándor-Eckhart Ferenc-Szekfü Gyula: A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. köt. 1553-1589. Budapest 1915. 224. p. [1581. júl. 24.], aki talán azonos azzal a Hussami Mihály adószedővel, akiről viszont egy 1572-es útleírásban azt olvashatjuk, hogy ugyan török ruhában jár, de jó keresztény és a nép szereti; Matkovic Petar: Opis dvaju carskih poslanstva u Carigrad, K. Ryma god. 1571 i D. Ungnada god. 1572. Rad jugoslavenske akademije znanosti i 41