Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban

pesti Fővárosi Takarékpénztár, a Magyar Földhitelintézet és a többi jelzálogüzletet folytató pénzintézet záloglevelei iránt az 1870-es évek elején még nem viseltetett nagy bizalommal a közönség, mert a papírok biztosítékait még gyengének találta.

4

6 Az 1876. évi 36. tc. rendelkezett a záloglevelek biztosításáról aképpen, hogy a kibocsátott záloglevelek összege nem haladhatta meg a jelzálogilag lekötött ingatlanok értékét, valamint meghatározott összegű külön biztosítási alapot is előírt. Ezeket a rendelkezéseket a záloglevél-kibocsátások hazai történetében csak az 1872-ben alakult Kisbirtokosok Földhitelintézete szegte meg, amit 1880-ban viharos, politikai botrányokkal tarkított bukása követett 4

7 Az 1880-as évektől folyamatosan indultak a nagy pénzintézetek (Magyar Országos Központi Takarékpénztár, Belvárosi Tkkarékpénztár, Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete stb.) rendezett hátterű, a közönség körében kedvelt kibocsátásai. A piacra került záloglevelek formailag - a kamatozás és a törlesztés tekintetében - nem különböztek az ugyanazon intézetek által kibocsátott ún. községi kötvényektől, csak a mögöttük álló biztosítékok tekintetében. A vidéki takarékpénztárak döntő többsége viszont kimaradt a záloglevél-kibocsátásokból, egyfelől a hazai piac korlátai miatt, másfelől azért, mert az 1889. évi 30. tc-ben a nagy biztosítási alappal rendelkező pénzintézeteknek olyan előnyöket biztosítottak, amelyek eleve lehetetlenné tették a versenyt a kisebb pénzintézetek számára. A vidéki pénzintézetek csak erőik összefogásával, a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankja révén kapcsolódtak be a záloglevél-kibocsátásokba. A két világháború között nagyrészt ugyanazok a pénzintézetek bocsátottak ki zálogleveleket, amelyek már a múlt században kialakították jelzálogüzleteiket. A fönt említettek mellett a Magyar Általános Hitelbank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és az Angol-Magyar Bank záloglevélkibocsátásai emelhetők ki a teljesség igénye nélkül. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jelzálogüzlete azért érdemel külön említést, mert 1867-ben az országban először jelentkezik olyan záloglevelekkel, amelyeket kizárólag bérházak megterhelése alapján bocsátottak ki.

4

8 Az 1920-as évek záloglevél-kibocsátásaival kapcsolatban pedig azt kell megjegyezni, hogy közülük néhány idegen pénznemre szólt, és a korabeli kötvényekhez hasonlóan külföldön helyezték el. A hazai jelzáloghitel történetének utolsó fontos állomása az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet Rt. megalakulása volt, amely az 1928. évi 21. tc. alapján az ipari vállalatok jelzáloggal való megterhelése útján bocsátott ki zálogleveleket. A gyűjtemény majd minden jelentős záloglevél-kibocsátó pénzintézet papírjával rendelkezik. Az említett fővárosi pénzintézetek papírjai mellett őrizzük három vidéki pénzintézetnek (Aradi Polgári Tkkarékpénztár Rt., Nagyszebeni Földhitelintézet, Temesvári Első Tkkarékpénztár) azokat a zálogleveleit is, amelyeket kivételképpen sikerült elhelyezni a századforduló magyar értékpapírpiacán. 3. A járadékjegy szintén a törlesztéses kötvényhez hasonló, az adós által tetszőlegesen felmondható, kamatozó értékpapír. A különbség az, hogy a kibocsátás alapjául elsősorban a kibocsátó intézmény tulajdonában lévő értékpapírok szolgálnak. Ennélfogva járadékjegyeket az értékpapír-üzlettel foglalkozó nagybankok adtak ki. Hazánkban a Magyar Agrár- és Járadékbank bocsátott ki járadékjegy néven értékpapírokat, jóllehet gyakorlatilag más pénzintézetek kötvénykibocsátásai is alapulhattak kizárólag értékpapírfedezeten. Az említett bank három dualizmus kori kibocsátásából őrzünk járadékjegyeket. 4. Kincstári utalványok, illetve pénztárjegyek. Az állam rövid időre szóló ún. függő államadósságai fedezésére szolgáltak ezek az értékpapírok. Rövid lejáratúak voltak, és rendszerint magas címletekben jelentek meg. Általában nagyobb pénzintézeteknél helyezték el őket, de onnan tőzsdei forgalomba is kerültek. Visszafizetésükre, illetve a kamatok fizetésére az állam rendes bevételeiből került sor. Magyarországon az 1870-es 299