Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban
évek gyakori kibocsátásait nevezték kincstári utalványoknak, míg a 20. századi darabokat már állami pénztárjegyeknek hívták. Nem tévesztendő össze a különféle utalványokkal és pénztárjegyekkel, amelyek a pénzforgalom megkönnyítését szolgáló papírok, de a bennük foglalt értéken túl piaci árral nem rendelkeznek, és a csekkel és a váltóval együtt pénzhelyettesítőknek tekintendők. 4 9 A gyűjtemény nem őriz példányokat azokból a kincstári utalványokból, amelyeket az 1873. évi 33. tc. és az 1874. évi 14. tc. alapján 6 százalékos kamatozással, 153 millió ezüstforint értékben bocsátottak ki. Ennek az az oka, hogy a bennük foglalt függő adósságot az állam az 1870-es évek második felében járadékkötvényekben konvertálta. 5 0 Állami pénztárjegyeket a 20. században több alkalommal is kibocsátottak, de ezeket általában nem nyilvános aláírás útján helyezték el, hanem a nagy pénzintézeteknél. 51 Az I. világháború alatt hét kibocsátásban megjelent pénztári jegyekből négy kibocsátás papírjait őrzi a gyűjtemény. Az 1920-as években külföldi pénznemekre kiállított négyféle pénztári jegyből pedig kettő került be. 5. A kincstári jegy a legrövidebb lejáratú kamatozó értékpapír volt. Az állam átmeneti pénzszükségleteit elégítette ki. A legfeljebb egy évre kiállított papírhoz külön szelvényív nem tartozott, mert az utána járó kamatot a lejáratkor a tőkeösszeggel együtt fizették ki. 5 2 A viszonylag nagy címletű papírok rövid lejáratuk miatt nem voltak kitéve árfolyamingadozásnak, ezért általuk a legolcsóbb tőkéket szerezhette meg az állam. Angliában az I. világháborúban bocsátottak ki először kincstárjegyeket. Magyarországon a II. világháború alatt jelentek meg a kincstári jegyek. Az 1944-es évi kincstárjegyekből öt különböző időpontban megjelent 3 és fél, 4, valamint 4 és fél százalékkal kamatozó papírokat őriz a gyűjtemény. III. A nyereményt ígérő értékpapírok csoportjába a nyeremény, illetve sorsjegykölcsönök tartoznak. Nem tartoznak ide azok a sorsjegyek, amelyeket egyszeri alkalommal húznak ki, s a sorsjegy árának visszafizetésére nem vállalnak kötelezettséget. A sorsjátékok hazai történetét tárgyaló monográfia jól elkülöníti a sorsjegyek csoportját a nyeremény- és sorsjegykölcsönöktől, de az utóbbiaknál egy kalap alá veszi a különféle feltételű kibocsátásokat, így az évenként kamatozó nyereménykötvényeket is ide sorolja, amit mi másutt tárgyaltunk. 5 3 Szinte minden nyereménykölcsön-kibocsátás más és más feltételekkel történt, de néhány jellegzetes különbség alapján leírhatjuk a különféle formákat. Jól elkülönülnek a nyereménykölcsönöknek azon kibocsátásai, amelyek a sorsjegykölcsön elnevezést viselik. Ezek általánosan kisebb névértékre, 2-10 osztrák értékű forintra szóló papírok, amelyeket leggyakrabban jótékony célú beruházások támogatására bocsátottak ki a múlt század utolsó évtizedeiben. 5 4 A nagyobb - 50-100 osztrák értékű forint - névértékű nyereménykölcsönöket az állam és néhány jelentősebb pénzintézet bocsátotta ki, de nem túl gyakran. Különbség van a nyereménypapírok között aszerint is, hogy az adott kibocsátás valamennyi darabját nyereménnyel sorsolják-e vagy sem. A legtöbb esetben minden papírt a névértéknél magasabban fizettek vissza, de például a Jószív-Egyesület 1888-as, és az állami ún. békekölcsönök 1950-es évekbeli kibocsátásai csak a papírok kisebb részére ígértek nyereményt, míg a többséget névértékben fizették vissza. Á nyeremény- és sorsjegykölcsönök egy részéhez nyereményszelvény is tartozott. A nyereménykölcsönök visszatörlesztett papírjai a nyereményszelvénnyel minden további nyereményhúzáson részt vettek, és az előbb nyereménnyel kisorsolt papír kisorsolásáig továbbra is szerepelt a tőketör300
