Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban

tékpapírok mintapéldányaira is kiterjedt. Ugyanakkor a gyűjtemény anyagai alkalmanként részt vesznek a jelenlegi értékpapírok „előállításában". Két példával hadd illusztráljuk ezt: az elmúlt években újra kibocsátott kincstári jegyek és az ismét részvénytársasági formát öltött TUngsram Rt. részvényei a gyűjteményben őrzött régi példányok alapján készültek el. 1991 végén a gyűjtemény közel 2500 különféle kibocsátású értékpapírral rendelkezett, több mint a feléből duplummal is. A történeti értékpapír divatossá válása lehetővé tette, hogy a múzeum kiállítást rendezzen legszebb értékpapírjaiból,

4 és egy nyomdai vállalkozás kiadásában megjelent egy képes album, amelynek közel fele a gyűjtemény darabjait mutatja be.

5 Az értékpapír fogalma és csoportosítása Az értékpapír tágabb jogi értelemben olyan okirat, amelyben valamely követelés oly módon testesül meg, hogy annak érvényesítése csak a papír által lehetséges.

6 Ez a meghatározás a bankjegytől kezdve az adóslevélen, csekken és váltón át a részvényig és a kötvényig az értékpapírok legszélesebb körét öleli fel. Közgazdasági értelemben azonban csak a hosszú lejáratú befektetésekkel kapcsolatos okmányokat tekintik értékpapíroknak.

7 Ezek a kapitalista gazdasági fejlődés során jöttek létre, amikor számos nagyobb vállalkozáshoz hatalmas pénzösszegeket kellett összpontosítani. A tőkekoncentrálásnak olyan eszközeit alakították ki az értékpapírokban, amelyek a befektetők felől a szerteszét heverő, másképpen hasznosulatlan pénzeket szedik föl, másfelől pedig biztosítják, hogy a tőke hosszú távú lekötésének tartama alatt a hitelezők bizonyos formában, pl. osztalékként vagy kamatként pénzhez jussanak. Az értékpapírok tehát a hitelfelvétel és a befektetés együttes eszközei, ahol az egyes hitelműveletek meghatározott számú és értékű, rendszeres nyereséget kilátásba helyező értékpapírok kibocsátásával történnek. Az értékpapírok megfelelő darabolása és viszonylag hosszú lejárata lehetővé teszi a forgalomképességet is, minélfogva létrejön az értékpapírokban megtestesülő tőke szabad áramlása a piacon kialakult árakon.

8 Az értékpapíroknak az a tulajdonsága, hogy értékük mellett áruk is van, megkülönbözteti őket az egyéb pénzbeli követelést megtestesítő okmányoktól, így a továbbiakban csak a fenti kritériumoknak megfelelő okmányokra használjuk az értékpapír elnevezést.

9 Az értékpapírokat három nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy azokban a kibocsátó jövedelemrészesedést (osztalékot), kamatot vagy nyereményt ígér-e. Az egyes értékpapírfajták általában kizárólag a három csoport valamelyikébe tartoznak, de előfordulnak olyan értékpapírok is, amelyek ezek kombinációiból állnak, mint a kamatot fizető részvények, vagy a nyereményhúzásokon résztvevő kamatozó kötvények. Az értékpapírok azon típusait ismertetjük csak, amelyek előfordultak hazánk gazdasági életében.

1

0 A bemutatásnak azt a módját választjuk, hogy csoportonként típusról típusra haladva definiálunk egy-egy értékpapírt, majd vázlatosan ismertetjük hazai történetét és végezetül szólunk a gyűjteményben őrzött állományáról.

1

1 I. A jövedelemrészesedést ígérő ún. osztalékpapírok 1. A részvény - az egyik legelterjedtebb értékpapír - a részvénytársasági tulajdon egy hányadát és a velejáró jogokat testesíti meg. A részvénytársaság olyan vállalkozási forma, amely előre meghatározott számú egyenlő névértékű részvény kibocsátásával alakul meg. A kibocsátott részvényekre való befizetések alkotják az alaptőkét, amely a társaság tartozásaiért egyetemlegesen felel. Az egyes részvényes csak az általa megvásárolt részvények erejéig vállal kockázatot a társaság működésében, gyakorolja a szava290