Folia historica 18

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban

Pallós Lajos Tbrténeti értékpapírok a Legújabbkori Tbrténeti Múzeumban I. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások gazdasági természetű újdonságai között kitüntetett helyet foglaltak el az értékpapírok.

1 A részvények, kötvények és más értékpapírok egyre szélesebb körben való elterjedése némiképp ráirányította a figyelmet a régi, ún. történeti értékpapírokra.

2 A nyugati országokban ez az elnevezés a forgalomból kivont, gazdasági értékkel már nem rendelkező papírokra vonatkozik, és a numizmatika új ágát jelenti az 1970-es évek óta.

3 Történeti értékpapírok folyamatosan „képződhetnek" kötvények, letéti jegyek visszatörlesztése, részvények visszavonása, illetve felszámolása útján hazánkban is, de ezek száma ma még elenyésző. A magyar történeti értékpapíranyagot ma az 1940-es évek végi államosítással lezárult kapitalista korszak értékpapírjai és az 1950-es években kibocsátott rossz emlékű bébekölcsönök jelentik. Ennek az anyagnak a legátfogóbb és leggazdagabb gyűjteményével a Legújabbkori Történeti Múzeum (a továbbiakban: LTM) rendelkezik, ezért vállakoztunk jelen tanulmányunkban a gyűjtemény bemutatására. A tanulmány első része a gyűjtemény kialakulásának rövidre fogott elbeszélése után a történeti értékpapírok csoportosításával és típusainak leírásával foglalkozik, míg a tanulmány második része az értékpapír külalakjával, mint az alkalmazott grafika egy sajátos területével foglalkozik majd. A gyűjtemény kialakulása Az 1957-ben létrehozott LTM kezdettől gyűjtött numizmatikai anyagot: a kitüntetés- és jelvénygyűjteményben és a pénz- és pénzértékű papírok gyűjteményében. Ez utóbbiba 1961-ben kerültek először értékpapírok, részben magánszemélyektől való vásárlás útján, részben a Beruházási Bank ajándékaként. A közel 150 tételben beleltározott anyag múlt századi vasúti részvények, különféle hitelintézeti üzletrészek és ipari vállalatok részvénye mellett a magyar kapitalista gazdaság reprezentáns zálogleveleit és államkötvényeit is tartalmazta. Ezután hosszú szünet következett az értékpapírok gyűjtésében, míg a különféle szükségpénzek, zsetonok és utalványok tovább szaporodtak a gyűjteményben. Az 1970-es évek folyamán ismét folytatódott a gyűjtés, akkor már magángyűjtőktől is, és azoktól, akik még mindig őrizték egykori értékeiket. A gyűjtés következményeként az értékpapíranyag megduplázódott, majd megtriplázódott. Az eredményen felbátorodva a múzeum Gyűjteményi Osztálya hirdetést adott fel a napilapokban értékpapírok és pénzhelyettesítők vásárlására 1981-ben. A felhívásra a legkülönbözőbb helyekről érkeztek értékpapírok a gyűjteménybe. A gyarapodás 1981ben 120, míg 1982-ben 353 tétel volt. E gyűjtés során került kapcsolatba a múzeum a Pénzintézeti Központtal, amely az államosításkor az 1949. évi 20. törvényerejű rendelet alapján összegyűjtötte az értékpapírokat, főleg a részvényeket. A Pénzintézeti Központ is vásárolt az 1970-es években értékpapírokat magánszemélyektől, mert papírjaikkal bekapcsolódtak a nyugati országokban a történeti értékpapírokkal folyó kereskedelembe. 1981 körül hagytak fel eme tevékenységükkel, és akkor fölajánlották, hogy az általuk őrzött tételekből kibocsátásonként 1-2 darabot eladnak múzeumunknak. Az 1983-ig lezajlott üzlet eredményeként 991 tételen közel 2400 értékpapírt - elsősorban részvényt - vettünk nyilvántartásba. A gyűjtés ezután is folytatódott, és lehetőségei tovább bővültek azzal, hogy napjainkra a történeti értékpapír hazai magángyűjtő-tábora is kialakult. A gyűjtés az elmúlt években az újonnan megjelent ér289