Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

századokig az arisztokrácia legfelső rétegéhez tartozott. Más, mindkét országrészben birtokos nagy családok kihaltak. Mire ez az 1626-ig terjedő korszak lezárult, már csak egyetlen Báthory élt a hajdan oly kiterjedt és hatalmas családból. Ő is a királyságban lakott. Erdélyben a középkori előkelők közül csak a Csákyak és a losonci Bánffyak élték túl a századfordulót. Csáky István azonban már Bethlen halála után elment Brandenburgi Katalinnal, úgyhogy a Bánffy család magára maradt. A fejedelmek alatt álló országrész ily módon előkelőségben messze a királyi mögé került. A századfordulón már a királyságban nem egy nagyúrnak több uradalma volt, mint az erdélyi birtokosoknak összesen. Minthogy pedig főrendi rangot csak a királyok adományoztak, a fejedelemségnek arisztokráciája sem alakult ki. A két országrész rangkülönbségét jól érzékelteti, hogy a királyságbeli nagyurak még a fejedelmet sem érezték magukkal egyenrangúnak. Thurzó Szaniszló, akit nem sokkal később nádorrá választottak, mondta állítólag Bethlenről az első hadjárat után: „nemesebbnek születtünk, mint amilyen ő valah is lehet."

2

4 Eltűnt az országrészek összetartozásának tudatát korábban éltető tények közül az értelmiségi mozgás is. A századfordulón már kivételes volt a több országrészen átvezető életút. Báthory Gáborral ugyan került a királyságból Erdélybe sok értelmiségi, ez azonban nem természetes, hanem a politika által kiváltott elmozdulás volt. Természetesnek vagy jellegzetesnek Bejthe István lutheránus lelkész és tudós végig NyugatMagyarországon folyt életét lehet tekinteni. Vagy Hodászi Lukácsét Várad és Debrecen környékén. Még inkább sok erdélyi ragaszkodását a fejedelemséghez. A hódoltságba pedig ekkor már nem mentek külföldi egyetemekről hazatért kiválóságok. Mind általánosabb gyakorlat lett az, hogy le nem zárt, hazai iskolázottsággal vagy még ilyennel sem rendelkezők tanítottak ott. Jellemző ilyen szempontból a római katolikus egyháznak körülbelül a századfordulótól mint általánosabb szokása: licenciátusnak nevezett, iskolázottság nélküli, fel sem szentelt papok nyertek engedélyt a lelkigondozásra. A gazdasági szálak hasonló lazulása viszont nem következett be. A kettős adóztatás gyakorlata tovább élt, talán még élénkült is. Az élet sok területén lehet ugyanis megfigyelni azt a változást, miszerint a tizenöt éves háború megrázkódtatásából a török birodalom magyarországi szervezete csak igen lassan tért magához. A megmaradt magyar szervek, így főként a városok önkormányzatai nagyobb lehetőségeket nyertek. Viszonylag akadálytalanabbá váltak tehát a magyar urak benti összeköttetései is. Végül megmaradt a harmincadhatárok nélkiüli állapot. Semmi nyoma nincs annak, mintha az országrészek összetartozásán gazdasági akadályokkal kívántak volna változtatni. Éppen ellenkezőleg: az együttműködésre látszik határozott szándék. így valószínűleg a századforduló táján alakult ki az a gyakorlat, hogy a fejedelemségen át külföldre kimenő királyságbeli kereskedők szállításairól, illetve viszont, az erdélyiek forgalmáról a királyságból kivezető harmincadokon, a két fél rendszeresen tájékoztatta egymást

2

5 A felső-magyarországi megyék királyiról fejedelmi kézbe adásával kapcsolatban a vámhatárok nélküli állapot mögött álló elvet világosan le is írták: „intra ambitum regni Hungáriáé" nem kell harmincadot fizetni.

2

6 A teljes országot még mindig egyetlen egységben látó szemlélettel gondoskodtak a belső forgalom akadálytalanságáról. Rendkívül ellentmondásos helyzet alakult tehát ki. A kronológiai sorrendet figyelmen kívül hagyva lehet a legegyszerűbben leírni. Vagyis létrejött két államszervezet, és a régi ország harmadik része - mint tartomány - a Török Birodalomba tagolódott. Az államszervezeteknek volt külön uralkodójuk, továbbá mindkettőben - egymástól függetlenül - működött egy-egy országgyűlés. Gazdasági határok azonban nem választották el őket. Ahogyan a szultáni helytartók által kormányozott, a török államszervezet minden külső kellékével rendelkező hódoltságot nem különítette el a két másik egy22