Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

gyar nemzetet, egy ilyenről tudtak. Az ország három részében egy nemzetet láttak. A közigazgatási határok ellenére is egy hazában egy nemzet élt. 2. A másodiknak meghatározott időszakban, az 1595 és 1626 közötti időben az öszszetartozás tudatát korábban éltető tények nagy részét már nem lehet megtalálni. Eltűnt először is egyes személyek kétfelé politizálásának összetartó ereje, mert a királyság, illetve a fejedelemség felséghatárai megszilárdultak. Már nem voltak hol ide, hol oda tartozó birtokok. Átalakult az egyéni pártváltoztatások mechanizmusa is. Röviden úgy lehet ebből a szempontból a helyzetet jellemezni, hogy az átállások szervezetté váltak. Egy-egy úr csak elvétve költözött a királyságból a fejedelemségbe vagy onnan ide. Ehelyett mintegy belső ellenzéket alkotva politizáltak egyik uralkodó hatalma alatt a másik oldalán. Nyílt állásfoglalásra pedij> rendszerint csak akkor kerítettek sort, ha különösen kedvező alkalom mutatkozott. így azokban az években, amikor - 1594 után - Báthory Zsigmond fejedelem sorozatos lemondásai következtében Erdély Rudolf király kezére került, a Habsburg-uralmat a fejedelemségben élénk párt támogatta. Nyilvánvalóan előzőleg is voltak mind egymással, mind királyságbeli politikusokkal kapcsolataik. Vagy Bethlen Gábor hadjáratai idején: kitörő lelkesedéssel fogadta a királyságbeli politikusok zöme, holott nemrégen, ha nagy nehézségek árán is, de rá lehetett őket venni arra, hogy a Habsburg-dinasztia Magyarországon kijelölt trónörökösét királlyá tegyék. Határozottan le kell azonban szögezni, hogy a századfordulón már nemcsak az egyik uralkodótól a másikhoz állás alternatívája létezett. Mutatja például Illésházy István esete. Hosszan habozott azon, hogy csatlakozzék-e a Bocskai István vezette felkeléshez, holott politikája a királyságban lehetetlenné vált.

2

3 Vagy ott volt Esterházy Miklós, akinek a pályája a századfordulón kezdődött el. A királyságbeliek belső támogatásával kívánt volna az ország helyzetén változtatni. Számított külső összeköttetésekre is, de az erdélyi fejedelem által kínált lehetőséget következetesen elutasította. Főként az zavarta őt, hogy Bethlen Gábor oldalán a török kiverésének reményét fel kell adnia. És többek között emiatt a feltétel miatt fordultak el a királyság politikusai ismételten a fejedelemtől. Időnként úgy tűnt, érdemes az ő királyságáért cserében a török függést magukra venniük, de - mint végső megoldást - a török fennhatóságot a királyi országrész felett nem tudták magukévá tenni. Ilyen körülmények között is volt azonban néhány nagy horderejű átállás, Bocskai Istváné, Rákóczi Zsigmondé vagy Báthory Gáboré. Ezekre is illik a jelző, miszerint szervezettek; súlyos válságok viszonyai között mentek végbe, és igen sok személy életét érintették. Okaik mégsem voltak egészen azonosak. Bocskai a török elleni háború reménytelenségéből menekült a török oldalára, és lett erdélyi fejedelem. Rákóczit, aki otthon még alig emelkedett az arisztokraták közé, az események sodorták a fejedelmi székbe, de csak nagyon rövid ideig uralkodott. Báthory a háború utáni válságot öncélúan használta ki. Sikerült magát királyi alattvalóból fejedelemmé választatnia, de változást nem vitt Erdélybe. A politikai összeköttetések a két, keresztény kézen hagyott országrész urai között tehát nem szakadtak meg, de lényegesen átalakultak. Már nem barátok, rokonok, közös múltú politikusok mintegy magánjellegű érintkezése volt jellemző, hanem - ha közeledtek egymáshoz - két uralkodó alattvalói kerültek kapcsolatba. Ez a változás összefüggött nemcsak az uralkodók felségterületei megszilárdulásával, de azzal is, hogy a nagy famíliák összetartó ereje igen lényegesen csökkent. A Szapolyai párton volt hatalmasok közül sokan - még a századforduló előtt - átköltöztek a királyságba. így például a János király oldalán ritka következetességgel politizáló Batthyány Orbán fia már Ferdinánd alatt ért el nagy karriert. A familia aztán év21