Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

A tisztviselők és a munkások száma 1929 és 1938 között (fő): Év (X.1) Tisztviselő Művezető Munkás Összesen Év (X.1) férfi nő Művezető előm. gyári m. betanított npsz. tanulatlan nsz. tanonc összes munkás Összesen 1929+ • • • • • • • • • • 1930 16 3 5 9 87 84 55 4 239 263 1931 13 2 4 8 78 103 57 11 257 276 1932 13 2 4 8 66 72 40 16 202 221 1933 10 1 3 9 67 74 55 13 218 232 1934 11 1 3 9 75 73 39 11 207 222 1935 12 2 4 8 75 74 45 11 213 231 1936 12 2 4 7 96 98 63 19 283 301 1937 16 4 3 7 86 111 57 21 282 305 1938 17 5 4 7 87 98 66 21 279 305 +Az 1929. évi gyáripari statisztikai jelentés hiányzik A munkáslétszám csökkentéséhez hasonlóan jártak el a vállalat ügyvitelét végző tisztviselőkkel is. A válság előtti évek 18-19 fős alkalmazotti létszámát 1937-re 11 főre olvasztották le, azaz a munkásokhoz hasonló arányban lettek elbocsátva a vállalattól. Az Oetl-vállalatnál a vizsgált 1920-1930-as évek egészében az igen kedvező, kb. 1 : 15 volt a tisztviselő-munkás arány. Ez a válságtól leginkább sújtott 1932. évben is 1: 14 volt, tehát a legnehezebb időszakban a vállalat tisztviselőitől ugyanúgy megvált, mint a szak- és segédmunkásaitól. Az egész időszakban meglehetősen szép számmal foglalkoztattak iparos tanoncokat. Velük részben az elbocsátott munkaerőt tudta a későbbiekben a gyár pótolni - de ekkor is a csökkentett heti munkaidőben -, jelentősen alacsonyabb bérért foglalkoztatva őket, igaz elsősorban csak napszámos munkát végeztettek el velük. Nem vethető el az a feltételzés sem, hogy a vállalat a válság utáni időszakra készülve, leendő szakmunkásait igyekezett ekkor kiképezni. A válság alatt a gyáriparban általánosan bevett volt a napi munkaidő csökkentése, elsősorban a többműszakos munkahelyeken. Egy plusz műszakot tudtak ezzel beállítani, s így munkásaiknak kisebb hányadától kellett megválniuk, vagy a munkaidő redukálásával a termelés összmennyiségét tudták csökkenteni, mivel amúgy is eladhatatlan volt a termékek jelentős része. Az Oetl-gyár nem élt, nem is tudott élni ezzel, a napi munkaidő változatlanul nyolc óra maradt, inkább - takarékossági szempontból - a heti redukált munkaidőt vezették be. Heti 1-2 szünnapot iktattak be, s ebből egyenesen következett a termeléscsökkenés és vele természetszerűleg a bérek csökkenése is. A névleges bérek az iparban a válság éveiben több mint 25%-kal csökkentek, a reálbérek csökkenése ekkor ennél kisebb ütemű volt, mivel a túltermelési válság időszaká151