Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

ban bizonyos árcsökkenés ill. árstabilizáció ment végbe.

1

9 A gépiparban a munkások az ipari átlag feletti munkabért mondhattak magukénak, de egy gyáron belül is igen jelentősek maradtak a különbségek a szakmunka és a segéd- ill. a női munka bérezése között. Az Oetl-gyárban a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete által jóváhagyott bérektől nem igen tértek el. Az átlagos munkásbérek 1930-tól - országosan is - csökkentek, s megállapítható, hogy 1938-ra sem tudta a munkásság elérni, hogy bére a válság előttit elérje. A munkásbérek a következők voltak (pengőben):

2

0 Időszak Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás Segédmunkás nő Ifjúmunkás Tknonc 1930. okt. 0,91 0,73 0,50 0,44 0,31 0,15 1931. nov. 0,89 0,72 0,49 0,45 0,28 0,16 1932. nov. 0,86 0,69 0,50 0,49 0,28 0,15 1933. nov. 0,82 0,67 0,47 0,44 0,26 0,13 1934. nov. 0,81 0,67 0,48 0,43 0,25 0,15 1935. nov. 0,81 0,71 0,48 0,42 0,26 0,12 1936. nov. 0,84 0,73 0,48 0,41 0,26 0,13 1937. nov. 0,85 0,74 0,48 0,43 0,27 0,13 1938. nov. 0,87 0,75 0,50 0,42 0,28 0,13 A munkásság nem tudta megakadályozni a válság mélypontján órabérének mintegy 10%-os csökkenését, amit a gyárak rohamosan hanyatló munkája, a munkanélküliség soha nem látott gyors emelkedése okozott. A munkás mindenáron igyekezett munkahelyét (ne feledjük, a gépipar az ipari átlagon felüli béreket fizetett) megtartani, még órabére csökkentése árán is. Bérét tovább csökkentette a redukált munkaidő, a heti 1-3 napos munkaszünet. Hosszabb leálláskor a gyár nem fizetett munkabért, - de munka másutt sem akadt. Tbvábbra is jellemzőek az egyazon gyári munkásság különböző rétegeinek természetesnek tekinthető fizetésbeli különbségei, arányuk nagyjából az előző időszakéhoz hasonló. Nem csökkent viszont az azonos munkát végző nők és férfiak béreinek jelentős különbsége. A vállalati adminisztrációt végző tisztviselők keresetét a havonta fizetett bér képezte, ezt a gyár által teljesített üzemi napok számától függetlenül folyósították. Az Oetl-tisztviselők átlagosan egy szakmunkásénak megfelelő bért kaptak, közöttük is természetesen meglévő igen jelentős különbségekkel. 2

1 A válság jelentősen rontotta e réteg életkörülményeit is, mivel a keresetek általános csökkenése mellett az üzemi szállításokból és forgalomból származó jövedelemkiegészítésüktől többnyire elestek. A tisztviselők keresete 1932-től kezdődően - a válság előttihez képest jelentősen - közel 45%-kal visszaesett, s 1938-ra is alig emelkedett valamelyest. A válság ideje alatt a vállalatnál foglalkoztatottak helyzetében általános romlás következett be. A reálbérek csökkenése mellett állandóan fenyegette az alkalmazottakat az elbocsátás, a munkanélküliség. Az 1930 és 1938 között az erőteljesen csökkentett termelés ellenére a napi nyolc órás munkaidőt a vállalat vezetése nem rövidítette meg, inkább burkolt napi munkaidő hosszabítás következett be, amikor 1931-től rátértek a 152