Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

kentek. Romlottak a munkahelyi- és az életkörülmények s a dolgozók feje felett évekig ott lebegett az elbocsátás, a munkanélküliség réme. A piaci helyzetben bekövetkezett változásokat, elsősorban is a romlást, a termelés csökkenését, a munkások elbocsátásával próbálták egyensúlyozni. A megrendelések elmaradása továbbra is a létszám csökkentése volt a válasz, s a gyár munkáslétszáma 1928-hoz képest 1932-re 37%-kal apadt. A válság első éveiben országosan is gyors ütemben emelkedett a munkanélküliek száma, az 1929. évi 75 ООО főről 1933-ra 241 900-ra nőtt, azaz négy esztendő alatt több, mint a háromszorosára.

1

6 A következő években csak lassan, majd az ipar állapotának javulásával 1936-tól gyorsuló ütemben történt meg a munkábaállásuk, de a munkanélküliség az egész korszakra jellemző „intézmény" maradt, még a fellendülés éveiben is. A gépipar - mint termelési eszközöket is előállító ágazat - különösen érzékenyen reagált a válságra, mivel más ágazatok csökkenése itt is erősítő tényezőként hatott. Az Oetl-gyárból a válság következtében elbocsátottak képzettség szerinti összetételét ismerjük, számukra és arányukra a gyárból el nem bocsátottakéból lehet következtetni. 1929-et követően gyorsan csökkent a betanított és a tanulatlan napszámosok száma, bár arányuk kb. azonos marad a korábbi évekével. Csökkent, de 1936-ra megközelítőleg visszaállott a szakmunkások számaránya, és megállapítható, hogy korszakunkban az összes munkáshoz viszonyított arányuk a válságot megelőző időszakhoz képest emelkedett, akkor az összdolgozók átlag 32%-át, mostanra pedig 36,2%-át adták .

1

7 A gyár tehát igyekezett a magasabban képzett munkásait megtartani, de az 1930-as évek derekától a gyártmányösszetétel finomodása is ezt követelte meg. A gyár a vizsgált időszakunkban 365 fő munkás foglalkoztatásával érte volna el az optimális állapotot. A létszámkimutatásokból azonban jól kimutatható a válság következményeként a munkaerő általános csökkenése. Az 1930-as években gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatott nők aránya, s a gépiparban is 1929 és 1938 között 4%-kal nőtt (12,8-ról 16,9%-ra).

1

8 Az Oetl-gyárban számuk továbbra is rendkívül alacsony, s ha számban lassan gyarapodtak is, 1938-ban sem érte el arányuk az összmunkásságon belül az 5%-ot. A helyzetre jellemző volt, hogy a szakmunkások között egész vizsgált időszakunkban egyetlen nő sem volt, bár az előmunkások között szinte minden esztendőben volt egy női előmukás (az öntödei formázóknál). Nőt szinte csak betanított munkásként (napszámos minőségben) foglalkoztattak a gyárban, igaz viszont, hogy az udvari és egyéb segédmunkákat végző tanulatlan napszámosok között mindössze 1924- és 1926-ban. A tanoncok valamennyien - és mindenkor - fiúk voltak, s így az időnként külön számításba vett ifjúmunkások is férfiak voltak. 150