Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

Bencze Géza Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban Az 1862-ben alapított Oetl-féle családi vasipari vállalkozás utódvállalataiban (a folytonos jogutódnak tekinthető Gábor Áron Gépgyár és az 1990-ben alapított Oetl Motorgyár Rt.) még ma is létezik. A századunk elején közel 300 főnyi alkalmazottat - tisztviselőt és munkást - foglalkoztató, elsősorban igényes munkája révén elismert cég a hazai gyáripar egyik jellegzetes képviselője volt. 130 esztendős történetének egyik legegységesebb szakasza az 1920-as részvénytársasággá történt átalakulásától a második világháború végéig tartó negyedszázad, amelynek során - elsősorban a háborús gazdálkodás eredményeként - számottevő nagyüzemmé fejlődött. 1. A részvénytársasággá alakulástól a világgazdasági válságig (1920-1929) Az ország gazdaságának első világháborús csődje - amely a forradalmak időszakában csak tovább mélyült a vasipar hagyományosan kialakult területi munkamegosztásának széthullása, és nem utolsósorban a fennmaradni akarás voltak azok a döntő tényezők, amelyek az addig családi alapokon álló Oetl-féle cég alapjaiban történő átszervezését sürgették. A családi és baráti körre támaszkodás a válságos időszakban egyrészt nem jelentettek biztos hátteret, másrészt az így biztosítható pénzügyi keret elégtelen volt a továbblépéshez. A minél korszerűbb termelési technológia bevezetése, a fejlesztések, a termelési technológia bevezetése, a fejlesztések, a termelés mennyiségének jelentősebb emelése, új termékek gyártási hátterének megteremtése az infláció által alaposan megcsapolt családi tőke lehetőségeit meghaladta. A gyorsan értéktelenedő pénz világában a fejlesztésekhez szükséges nagyságú bankhitelre szinte csak a részvénytársaságoknak nyílhatott lehetőség. így került sor - röviddel az üzemnek 1920 tavaszán történt újraindítását követően - a társasági átalakulásra. Alapos előkészületek után 1920. július l-jén tartották meg Oetl Aladár elnökletével az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Részvénytársaság alakuló közgyűlését.

1 Az ugyanakkor jóváhagyott alapszabály már új szellemű működést, a hazai nagyiparhoz történő szorosabb kötődést jelentette. Alapjaiban meghatározta a vállalat működését - az államosításig tartó - közel három évtizednyi időszakra. Az 1920. márciusában újból megindult - de eleinte gyakori üzemszünettel megszakított - termelés legfontosabb kérdése a béketermelésre történő áttérés volt. Ennek érdekében a cég minden elvégezhető munkát elvállalt üzeme fenntartása érdekében. Új piacok, új megrendelők felé fordultak, de a régi vevőkör megtartása érdekében a hitel ellenében történő eladásra is rákényszerültek. Az 1920-as évek közepéig romló viszonyok ellenére - az óvatos pénzügyi politikájának köszönhetően is - a vállalat talpon tudott maradni. A gyártmányszerkezetben korábban hagyományos vas- és hídszerkezetgyártás szinte teljesen megszűnt, s lényegében az öntöde tartotta el ebben az időszakban a vállalatot. Mindezek ellenére, éppen a hosszabb távon megtérülő, időben eléggé elhúzódó beruházásokba kezdtek, s az új tevékenységek listáján rövidesen előkelő helyet foglalt el a nagy üzletet biztosító kályhagyártás. Ennek köszönhetően az Oetl-gyárnak azokban az években sikerült stabilizálódnia, amikor az ország gazdaságában általános volt a beruházások visszaesése, a foglalkoztatás és a termelés csökkenése. 145