Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Bencze Géza: Tisztviselők és munkások egy budapesti nagyüzemben az 1920 és 1944 közötti időszakban

Az öntödei és egyéb rekonstrukciók eredményeképpen 1926-tól a gyár tovább fokozta a magasabb termeléstechnológiai felkészültséget megkívánó termékeinek a részarányát, s az öntöttvas cső- és csatornázási áruk, a legkülönbözőbb féle kályhák és alkatrészeik gyártásának mennyiségi növelésével egyidőben zomácozott egészségügyi - ahogy nevezték: szaniter árúkkal és vasútfelszerelési cikkekkel bővítették ki a hagyományos termékek körét. A termelés 1924 és 1928 között több mint a két és félszeresére növekedett. Az ügyes pénzügyi és üzleti politikának, a vállalat tényleges súlyát messze meghaladó iparirányítási- és bankérdekeltségeinek is köszönhetően gyorsan emelkedett a termelés, vele együtt nőtt a forgalom, a nyereség. 1920 elején ismét üzembe állt az Oetl-gyár, de a frontról és a fogságból visszatértekkel kiegészült munkásságának csak egy része talált a gyárban munkára az első időszakban. A termelés emelkedésével nyílott mód a munkáslétszám növelésére, s egészült ki a tisztviselői kar is. Az 1923-tól rendelkezésre álló gyáripari statisztikai adatközlések sorozata alapján megállapítható, hogy 1923-tól 1927-ig folyamatosan nőtt a gyár munkáslétszáma - ezen időszak alatt 40,9%-kal - s csak 1928-ban következett be csökkenés, ami azonban már egy hosszan tartó folyamat kezdete lett.

2 1923 és 1928 között így is 31,1%-kal nőtt a gyár munkásainak a száma, ami nagyjából egybeesett a gépgyártás általános tendenciájával, mivel az iparág munkáslétszáma országosan 1921 és 1929 között 16,5%-kal nőtt.

3 Az Oetl-gyári növekedése nagyságaa így mintegy kétszerese az iparáginak. A munkások száma igen rövid időhatárok - gyakran csupán hetek vagy hónapok között is jelentősen változhatott. A meghatározatlan időre felvett napszámosok, udvari munkások gyári léte meglehetősen bizonytalan volt, s tartósabban csak - az ekkor eléggé ritka - munkacsúcsok idején voltak foglalkoztatva. így adódik, hogy pl. az 1925. évi átlagos 300 fős munkás foglalkoztatási csúcs novemberre esett, s ekkor mintegy 20%kal többen - 349 férfi és 10 munkásnő - dolgoztak a gyárban. A női munkaerő alacsony száma nem csupán erre az évre volt jellemző, hanem vizsgált korszakunk egészére. Feltűnően kevés női munkást - betanított - és tanulatlan napszámost - foglalkoztattak, bár két esztendőben az is előfordult, hogy az előmunkások egyike nő volt. Míg az iparban általában emelkedett a női munkaerő száma, gyárunkra ez nem voltjellemző, a női munkások aránya mindössze 2-6 között mozgott, s még a tisztviselők között sem haladta meg a 20%-ot. Az első világháború előtt az országban a gyáripari munkásság felét a szakmunkások alkották, s ez volt a helyzet a háború után is. Ha az egyéb ipari ágazatokhoz nem is hasonlítható arányban, de a gyáriparban is arányuk csökkenése indult meg az 1920-as években, helyüket a gépek mellett a tömegtermelési igényekhez betanított vagy tanulatlan munkások foglalták el. Az Oetl-gyárban az említett magas szakmunkásarányt korábban soha nem találhattuk meg, s pl. 1923-ban - az előmunkásokat is beleszámítva - mindössze 31,1% a szakmunkások aránya, viszont míg arányuk országosan csökkent, itt annak pontosan a fordítottja játszódott le. 1928-ra a szakmunkásarány a kvalifikáltabb munkát megkívánó termékek számának növekedésével 35%-ra emelkedett.

4 146