Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék)

Deák Ferenc mögött felsorakozó feliratiak tömörülésének politikai programja fedi le, az országgyűlési pártszerveződések előfutáraiként megjelenve. Jóllehet a Pesti Hírnök 1860. késő őszén „Miért nem kellenek politikai pártok Magyarországban" címmel közöl cikket,

4

0 vagy Deák Ferenc Pest belvárosi választóihoz szólva megválasztása után is még úgy fogalmaz, hogy nem programot mond, de általános közérzelmet, mely nem egyeseké, nem párté, hanem az egész nemzeté", s ez az ország törvényes önállása, függetlensége 4

1 Deák a nemzeti egységet, s annak erejét féltve - maga személyesen talán éppen „kiegyező" alkatából eredően is, sem korábbi, sem későbbi politikai pályafutása során nem volt híve -, maga nem szorgalmazta a politikai pártok szervezését, legyen az akár a későbbi Deák-párt is. 1860 őszétől azonban heteken belül kirajzolódnak a különféle politikai árnyalatok, s felélénkül azok arcélét magára öltő politikai sajtó; a konzervatív Pesti Hírnök, a mérsékelt liberális Pesti Hírlap, a radikális Magyar Sajtó és a Magyarország követi nyomon az országgyűlési eseményeket.

4

2 1861-ben minden kérdés megítélésének, minden állásfoglalás értékének mércéje az 1848-as törvényekhez való viszonylatában ragadható meg. Az 1848. évi IV. törvénycikk 1. §-a az országgyűlés színhelyéül Pestet jelöli meg, ezzel szemben Ferenc József 1861. április 6-i megnyitással Budára, a királyi várba hívta össze. Megosztó erejűnek bizonyult a mozzanat, a Tigris vendéglőben tanácskozásra összegyűlt képviselők a törvényhez való ragaszkodás jeleként a távolmaradás mellett döntöttek, míg Deák Ferenc az országgyűlés összehívásának tényét nagyobb jelentőségűnek tartotta annál, hogy az a helyszín miatt lehetetlenné váljék.

4

3 A törvény szelleme és betűje közötti különbségnél többről is szó van ez esetben, ha figyelembe vesszük Teleki Lászlóék programját, vagy a császár engedékenységének feltételét az országgyűlésnek Pestre való áthelyezéséről: „...az országgyűlés tagjai erre irányuló óhajukat loyális módon opportunitási, nem pedig törvényességi érvekkel indokolják meg"

4

4, szól a császári feltétel. A kompromisszumos javaslat győzött, még április 6-án a Budán tartott megnyitót követően a Magyar Nemzeti Múzeum épületében összeültek a képviselők, a Lloyd-épületben a főrendek, miután „a pesti Lánchíd főtől a budai várpalotáig két sorban beláthatatlan néptömeg állott. Budán, az érkező honatyákat harsány éljennel fogadták."

4

5 Csupán a megnyitóbeszéd hangzott el a várban, amelyről Berzeviczy Albert azt jegyzi föl, hogy „óvatos" és „színtelen" volt, s hogy „e beszédnek történelmi jelentőséget egyedül az kölcsönöz, hogy közvetlen előidézője lett a Deák Ferenc korszakos felirati javaslatának" 4

6 A Nemzeti Múzeum dísztermét, a múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston, már jó előre, a helytartótanács tilalma ellenére is, amennyire lehetett, berendezte a képviselőházi ülések céljaira.

4

7 A terem ezzel együtt sem volt alkalmas a hallgatóság megfelelő elhelyezésére, és számos panasz merült fel, egészen odáig, hogy a képviselőházi ülések nyilvános volta is kérdőjelessé vált. De a nem képviselők kizárásának gondolata ellen hatásosan léptek fel a képviselők, köztük a határozati párt soraiból kikerült jegyzői posztot is betöltő Keglevich Béla gróf.

4

8 Mindkét házban közvetlenül a megalakulás utáni első megnyilvánulások - habár a valóságos erőviszonyok csak a hónap közepén, a tisztségek elosztása kapcsán rajzolódtak ki - fontos jelzésértékkel bírnak az országgyűlés házainak alapállását illetően. így a felsőház korelnöke, az 1849. után várfogságot is szenvedett Eszterházy Mihály gróf, a haza védelmében elesettek és vértanúhalált szenvedettek emlékét, köztük Batthyány Lajosét idézve nyitotta meg az ülést.

4

9 Vagy mindjárt az emlékezést követően az uralkodó által a felsőház elnökének kinevezett Apponyi Györgyöt köszöntve, Zichy Károly gróf az 1848-as törvények által megkövetelt miniszteri ellenjegyzést hiányolta Apponyi házelnöki kinevezéséről, s ugyanezen címen egyben a főispáni kinevezések ellen is óvást kívánt emelni.

5

0 A képviselőház korelnöke pedig Palóczy László, az 1848-ban is 129