Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék)

ugyanezen tisztet viselő képviselő volt. Az ősz aggastyán halála csak pár nappal előzte meg, és késztette gyászemlékezésre a házat, Teleki László gróf halálát megelőzően.

5

1 Az országgyűlés összetételére jellemző, hogy a képviselők kétötöde 1848-49-ben is képviselő volt, egyhetede várfogságot is szenvedett 1849. után, s néhányukat távollétében halálra is ítélték, és szimbolikusan fel is akasztották.

5

2 Származásukat illetően magyarok, 90%-ban, és birtokos nemesek, vagy értelmiségiek.

5

3 A képviselőházon belüli erőviszonyok az április 17-én megtartott tisztségviselő választáson mutatkoztak meg egyértelműen.

5

4 A képviselőház elnökéül megválasztott Ghyczy Kálmán maga is a Teleki László-féle közjogi radikálisok táborába számítható, csakúgy mint az alelnök Tisza Kálmán, másodalelnök Podmaniczky Frigyes báró, vagy a hat képviselőházi jegyző között Révész Imre, Tánárky Gedeon, Keglevich Béla, Jakov Ignjatovic és Jura György, a felirati Csengery Imrét kivéve. Deák táborának vezérkara az 1861. évi országgyűlésen a volt centralisták köréből szerveződött. Eötvös József, Szalay László, Treíort Ágoston, Gorove István, Klauzál Gábor és néhány csatlakozó, mint Hunfalvy Pál, vagy Lónyay Menyhért. Számarányukat tekintve kisebbségben, mintegy 130-an voltak a Tfcleki vezette határozatiak 170 fős létszámával szemben.

5

5 Az 1861-es országgyűlés két táborának, a feliratinak és a határozatinak, a formai kérdésben megnyilvánuló eltérő nézetének alapja az a szuverén és független államiságfelfogás, amely Ferenc József uralkodói jogait el nem ismerve, azt vallja, hogy nincs törvényes magyar király, nincs kihez felirattal fordulni; a nemzetnek tehát határozatait kell Bécsnek megküldeni. A forma mögött a politikai radikalizmus képezte a lényegi, elvi különbséget; a nemzeti önrendelkezésnek az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat szellemében való értelmezésével, s az 1848-as törvényeknek, társadalmi és nemzetiségi kérdésekben, demokratikus továbbfejlesztésével. Ez utóbbit Teleki László képviselte a leghívebben, az alku teljes kizárásával, akár az országgyűlés saját feloszlatása árán is. Az utóbbi kérdésben párthíveitől is elszakadt Teleki, mivel Tisza Kálmán az országgyűlés önfeloszlatásának gondolatát nem fogadta el. Teleki az önkény belső megingását mindenáron kihasználni szándékozván kidolgozta radikális, az udvar által biztosan elutasításban részesülő programját, de minden külső és belső támogatás nélkül maradva az öngyilkosságba menekült. Deák pedig már ekkor készen állt a csak 1865-ben ismertetett kiegyezési feltételekkel

5

6, az 1861-ben elkészített két felirati javaslata már e gondolatkör jegyében születik meg, miután Ferenczi leírása szerint feltette Teleki Lászlónak a kérdést: „Mint becsületes ember, mondd meg nekem, hogy ha köztünk és az uralkodóház közt szakításra kerül a sor, bizonyos vagy-e benne, hogy Napóleon segítségünkre fog sietni?"

5

7 1861-ben Teleki László belehalt elvhűségébe, Deák Ferenc politikai zsenije, „kontemplativ" nyugalomra hajló természete, mely hiba volt 1848. előtt, szükséges és hasznos tulajdonság lett 1849. után

5

8, lehetővé tette az elvhű kivárást. Mert bár a képviselőház egésze eljátszotta a király által összehívott országgyűlésen a „nincs magyar király" színjátékot, mégis más-más politikai magatartást és szándékot takar a királyi lemondólevél szabálytalan formaságai okán kimondani, avagy az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozat szellemében úgy tekinteni, hogy Ferenc József nem magyar király

5

9 s tenni ezt akkor, midőn már Kossuth üzenete szerint sem lesz az évben háború.

6

0 Tfeleki halálát követő háromnapos gyász után általánosan pesszimista hangulatban folytatta tevékenységét az országgyűlés, nagyon valószínű, hogy csupán egy távolabbi cél elérése érdekében, lehet, hogy tudatos pillérépítőként írta meg Deák az 1861es felirati javaslatait, miközben 1861-et úgy ítélte meg, hogy „...alig van reá realitás, hogy az ország követeléseinek a minimuma a fejedelem engedményeinek maximumával találkozzék."

6

1 Az adott politikai konstellációban az országgyűlés megtette azt a legtöbbet, amit megtehetett. Már az első, a képviselőház által három szavazati többséggel 130