Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék)

Körmöczi Katalin: A magyar országgyűlés 1861-ben (Néhány adalék és emlék) A magyar parlamentarizmus, az alkotmányosság, az állami szuverenitás, a magyarországi közjog fejlődése tekintetében jelentős történelmi szereppel bír az 1861-ben összeült magyar országgyűlés. A reformkor, 1848-49. eszményeit és vívmányait hozta újból, a politizálás szintjén is felszínre a tizenkét éves neoabszolutista kormányzás után. Ily módon pillér az 1848-49-et és 1867-et összekötő ívek között, a már történelmi távlatból szemlélődő előtt. De a kor embere számára még válaszút és el nem dőlt dilemma a forradalom és a kiegyezés között az 1860-61-es esztendő.

1 A kibillent birodalmi egyensúly helyreállításához 1849-ben a magyar függetlenségi mozgalom leverésére volt szükség, jó egy évtizeddel később, a leromlott pénz- és hitelügy, a belpolitikai elégedetlenség körülményei között a Solferino és Villafranca utáni külpolitikai szituációban viszont a magyarországi helyzet normalizálása szükségeltetik.

2 Az ötvenes évek kormányzási rendszere kudarcot vallott - érkezett el a beismerés ideje -, az abszolutizmust valamiféle alkotmányosságnak kell felváltania a birodalom mindkét felében. Hogy ez az alkotmányosság milyen szintig és milyen formában hatja át az új szisztémát, az a külső és belső kényszerítő erők hatására, 1860-61-ben dől el egy időre, miközben kirajzolódnak a politikai szándékok és az erőviszonyok. A császár, midőn teljes öntudatával abszolutista uralkodó, az alkotmányosság irányában kényszerül lépni; törvényszerű, hogy lépése felemás, nézzük akár a Birodalmi lánács átalakítását, az Októberi Diplomát, a Februári Pátenst, vagy az 1861-es magyar országgyűlés által elérni kívántat. „Valami parlamentáris életet fogunk kapni, de a hatalom az én kezemben marad, és az egész jól fog illeni az osztrák viszonyokhoz." - nyugtatja meg a császár önmagát és anyját az Októberi Diploma kibocsátása után.

3 A Bécsben formálódó felemás alkotmányosság gondolat a magyar arisztokrácia ókonzervatív személyiségei által is inspirált. A magyar alkotmányos viszonyoknak az 1848. előtti alapokon való visszaállítása e réteg számára ki- és megegyezési alapot képezett. De az Októberi Diploma a liberális köznemesi tábor által vezetett magyar politikai közgondolkodás által elutasíttatott, mint az ősi magyar alkotmányt és 1848 törvényeit megsértő, oktrojált alkotmány. Ugyanakkor a passzív rezintencia éveibe belefáradt és -szegényedett réteg szükségét érezve és lehetőségét látva a passzivitásból való kimozdulásnak, aktivizálódott az újra szerveződő megyei önkormányzatokban, s az októberi okirat által engedélyezett országgyűlésre készült. 1848. célkitűzései és vívmányai között a polgárosodás eredményei; a jobbágyfelszabadítás, a rendiség eltörlése - szemben a közjogiakkal -, az abszolutizmus évei alatt is visszafordíthatatlannak bizonyultak. Az 1853-as úrbéri patens, ha ellentmondásosan is, de szentesítette az 1848-as vonatkozó törvényt.

4 A feudális előjogokkal szemben a polgári jogegyenlőség irányában való elmozdulás tiszta, 1848-as képletét az 1861-es országgyűlés összehívása eldöntésekor nem ismerte el a kiadott legfelsőbb kézirat, de meg nem történtnek sem tekintette, „...szilárd akaratom, hogy a nemesség kiváltságos állásának megszűnte, a hivatal és birtokképességnek minden osztályokra születés különbsége nélküli kiterjesztése, a jobbágyi szolgálatok és adózások eltörlése után, valamint az általános adó- és katonakötelezettség alapján a jövő országgyűlésre általam ideiglenesen megállapítandó szabályok szerint megyarországi alattvalóimnak azelőtt nem választóképes osztályai az országgyűlési választásokban részesíttessenek. Midőn 123