Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége a reformkorban
közvéleményt, mely úgyis tudják, hogy inkább egy bajnok nemzet mellett vagyon , mint sem zsoldos seregek mellett, kiket pálinkával és ágyúkkal kell a tűzbe kergetni, mint most Osztrolenkánál történt." Károlyinak a lengyel felkelés melletti elkötelezettségét jól mutatja, hogy a levelében pénzsegély küldését is kezdeményezte, továbbá, hogy a házában a lengyel menekültek mindig számíthattak segítségre. 1832-ben Wladimir Sierewkowski tábornok gyermekeit fogadta be, míg Józef Dzwonkowsky, könyvtárosi címmel 51 évig volt a Károlyi palota vendége. 3 4 A lengyel kérdés mellett, noha kissé háttérbe szorítva, nem sikkadt el a reformok ügye sem. A Szatmár megyei reformjavaslatok kinyomtatását azonban, amelyek kidolgozásában Károlyi is résztvett, az udvar szintén megtiltotta. Károlyi tehát rövid idő alatt immár másodszor ütközött bele a szólásszabadság korlátaiba, és mérhette föl annak politikai jelentőségét. Az ügy tanulsága bizonyára szerepet játszott abban, hogy lelkesen támogatta Andrássy Györgyöt, akinek tervezett országgyűlési újságjához képzett gyorsírókra lévén szüksége, a gyorsírás terjesztését tűzte ki céljául. Andrássy és Károlyi 1831-ben díjat ajánlott annak, aki sikeres gyorsíróvizsgát tesz. 3 5 1831 nyarán Magyarországon kitört a kolerajárvány. A megyei reformjavaslatok országgyűlési tárgyalását így későbbre kellett halasztani. Károlyi ekkor nem tartózkodott az országban, de a vésztjósló hírekre, míg mások menekülni igyekeztek, hazaindult. 1831. augusztus 18-án Bécsből írta a Bártfaynak: „a haza olyan szomorú állapotban van, hogy ítéletem szerént minden polgárnak kötelességében áll a közveszedelem elhárítására tehetségéhez képest munkálódni és vállat vetni. Ezen okból jobbnak látván, hogy hazagyűjjek". 3 6 Szeptember 10-én Nagykárolyból így számolt be a tapasztalatairól: „sokat közöttek (ti.: a nép között) forgok s ha nem csalatkozom jelenlétem inkább örömet és bizodalmat, mint eltávozást vagy rossz szándékot gerjeszt ezért s egyideig csak köztük maradok és bajokon amennyi tehetségemben áll minden módon segíteni igyekszem... Szegény vidék annyit szenvedt, hogy annak felsegélléséhez minden módon hozzá kell fogni. Tbdom, hogy a szentesi és főképpen orosházi jobbágyaim közt ezen betegség által sok árvák maradtak, azokra különös tekintettel legyen..." 3 8 (A pénztárkönyv tanúsága szerint az „epemirigy által szenvedők megsegítésére" azonnal szétosztott 250 forintot, továbbá a járvány miatt árvaságra jutott gyermekek segélyezésére 500 forintot utaltatott ki. 3 7) „...mihelyt Bihar vármegye nyitva lesz odamegyek és a további rendeléseket megteszem... Kazinczy halálát itt már megtudtuk, de nem a cholerában halt meg szegény. Amennyiben tehetségemben áll iparkodni fogok Kölcseyt a parentációra rábírni.'^ 8 Október 15-én kelt levelében már a kolera visszahúzódásáról írt és arról, hogy a másnapi megyegyűlésen - ahová az addig elzárt Erdélyből Wesselényi érkezését is várja - meg kell büntetni a helyüket elhagyó megyei tisztviselőket, főleg Vécsey Miklós főispáni helytartót. 3 9 Bokros teendői között nem feledkezett meg arról sem, hogy Széchenyit figyelmeztesse, a „Hitel" a parasztfelkelés során lázító hírbe keveredett 4 0 A harmincas években Széchenyi és Wesselényi politikai irányvonala fokozatosan eltávolodott egymástól. Széchenyi, a tervei érdekében a kormánnyal kereste a kapcsolatot, Károlyi viszont inkább Wesselényivel tartott. „Szemére hánytam, hogy nem bízik már bennem - írta Széchenyi 1830. november 26-án. Majd később: „Károlyi György és ő (ti.: Wesselényi) - tőlük sokat reméltem. Hogy kölcsönösen idegenekké lettünk egymás iránt... mélyen sért engem." 4 1 Széchenyit leginkább az zavarta, hogy az 1832-36. évi országgyűlésen már nem az övé, hanem Wesselényié volt a főszerep, akinek az irgalmasok kolostorában lévő szállására jártak el a fiatal arisztokraták, mint a Bethlen, Esterházy, Zichy grófok, hogy Wesselényi instrukcióit meghallhassák, és egyeztessék a követendő taktikát. Köztük volt Széchenyi „balvéleménye" ellenére Károlyi is, aki az országgyűlés hírére angliai útját megszakítva hazatért: „kötelességemnek tartom az országgyűlésen 112
