Folia historica 17
Őze Sándor: Szegedi Kis István és a medve. (Két végvár és környéke kapcsolatának változása a reformáció eltcredése idején, egy történet tükrében)
valló vitézek miért tartottak ki a végsőkig hitük mellett, vagy miért jártak csapatosan Kálmáncsehibe Szegedi Kis Istvánhoz. A török defterek minden, a helységben lakó keresztényt számbavettek, a papot is. így évszámhoz kötötten értesülhetünk arról, hogy hány pap élt egy szandzsák területén. Az adatok arra is utalnak, hogy hány volt közülük protestáns. (Az adat azért csak utaló jellegű, mivel a Mohács utáni felfordulásban nős pap is vallhatta magát katolikusnak, de lehetett nőtlen protestáns pap is.) Szigetvár környékére nézve a Velics-Kammerer féle defter jegyzékek nem adják meg az egész szandzsák névanyagát. így a tőle északra eső, a Balatontól Kapósig lenyúló Simontornya-i szandzsák adatait használom összehasonlításra. Gyulán csak a vár eleste után 1567-ben megszervezett Gyulai szandzsák adatait használhattam. 8 8 A defterekben feljegyzett papok évről évre csökkenő száma mutatja, hogy 1552-ig még működött az egyházszervezet, ha keveredett is a reformációval, ki tudta elégíteni a hívek igényeit. Ezután már csak elvétve akadt egy-két protestáns lelkész. 1552-ig általában a régi katolikus maradt helyben. (Ez magyarázhatja Szigetváron Kerecsényi papjait.) Eszéki Imre írta 1550-ben, hogy a pápista papok elüldözése után kevés a lelki vezető, akikre a nép nagyon áhítozik. Iszonyú volt a lelki nyomorúság, a vígaztalás hiánya, és ha még azt is hozzávesszük, hogy a faluban a pap volt a nyelveket beszélő tanult ember, akkor beláthatjuk, hogy nagyon nagy volt az igény a Délvidéken az igehirdető iránt. Valamint azt, hogy lelki vezető nélkül megtántorodhattak a mohamedanizmus befolyásolta hívők. Ezért fogadták szívesen a reformáció letelepült papját. És ezért érdeke a várkapitányoknak is a prédikátorok helyhez kötése. A Délvidék két központi várának viszonyát vizsgáltam a környezetéhez. Láttuk, hogy a katonák számára a pusztuló váruradalom egyre kevesebb életlehetőséget nyújtott, demoralizáló hatással volt, ami csökkentette a vár aktivitását, ez pedig újabb falvak elidegenedéséhez vezetett. Fennált, vagy legalábbis, a kortársak számára valósnak tűnt a keresztény jobbágyság törökhöz állásának, sőt mohamedán hitre térésnek a veszélye is. Javaslatként egyaránt felvetődött a jobbágyterhek „szabadságuk visszaadásával" való csökkentése, vagy a törökkel határos területek elpusztítása. Mindkettő kivihetetlen volt. A végvári kapitányok számára adódott egy új lehetőség, a reformáció. Láttuk milyen szüksége volt a katonáknak a reformációra és a környező népnek a papokra, akiknek száma egyre fogyott. Ha ezek után visszatérünk a kiindulásul szolgáló történethez, azt látjuk, hogy ez is az általunk felvetett gondolatokat magyarázza. 34
