Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

Az Iparügyi Minisztérium júliusban a törökbálinti telep leállítását engedélyezte, de az eredeti beterjesztéshez ragaszkodva kötelezte a gyárat, hogy a munkásokat a soroksári telepen helyezze el. Nem kis gondot jelentett ez, hiszen a szanálási koncepció szerint ez a gyáregység sem üzemeltethető. Az átszervezéssel kapcsolatos számítások azt mutatták, hogy a gyár 11,5 milliós tartozását, 4 millió adóhátralékát, a költözéshez szükséges 5,5 milliót, a 3 milliós invesztíció szükségletet és a tervek megvalósításához szükséges 10 millió forgótőkét, vagyis 34 milliót 10 millió kamattal terhelné meg, s ez a teljes csődhöz vezetne. Ezért fel kellene még áldozni a PIRT, Fésűsfonó érdekeltségeket is, ami ugyan végleges megoldást nem hozna, de a kamatteher tűrhető mértékre csökkenne.

107

9 Július 28-án a Hitelbank épületében miniszteri biztosokkal újra napirendre tűzték a Lampart-Művek szanálásának kérdését. A Hitelbank képviselője ezen a megbeszélésen sokak számára meglepő bejelentést tett, miszerint a törökbálinti üzem feloszlatását nem a Hitelbank Igazgatósága határozta el. A cél nem a vállalat megszüntetése, hanem a vállalat megreformálása és szanálása. „A Lampart ugyanis több mint 13 millió forinttal tartozik, jóllehet a háború előtti tartozások leírásra kerültek."

108

0 Ullmann a gyár szerkezeti átépítésében lényeges eredményeket nem tudott felmutatni, s a kialakult helyzetet azzal kívánta magyarázni, hogy az üzem a kapacitásának 79%-ában hadiipari cikkeket gyártott, s a maradék 21% kapacitásból 9%-ot a leszerelt fémhengermű termelte. A békeszerződés a magyarországi öt hengerműből egynek átadását rendelte el, s mivel a kőbányai volt a legmodernebb az oroszok ehhez ragaszkodtak. A gyár ezért semminemű térítést nem kapott, sőt még azt a kérést is elutasították, hogy legalább az érték egy részét adóba számíthassák be. A bajok legfőbb okát a tehetségtelennek és alkalmatlannak kikiáltott Szúnyogh Béla műszaki vezető határozta meg, aki a forgótőke és a nyersanyaghiány mellett a szénkiutalások vontatottságát, a hitelek elaprózását kárhoztatta. Sok hónapi előkészítő munka után, amikor feltették neki a kérdést, hogy előnyösnek tartja-e a Soroksári úti, illetve a törökbálinti üzem megszüntetését, azt válaszolta: „... a szóbanforgó két telep természete teljesen különböző és így műszaki szempontból a telepek összeköltöztetése nem kívánatos még akkor sem, ha a Kőbányai úti telepen volna is elegendő hely az áttelepítéshez."

108

1 Sugár Péter, később a Lampart ügyvezető igazgatója, mint kereskedelmi szakember pillanatnyilag a termelés fokozásában sem látta a kiutaá, mert rossz a kalkuláció, s így az eladás mutatóinak emelkedése a gyár elszegényedésének mértékét növeli. Rámutatott arra, hogy egy 56 forintos cikk önköltségi ára eléri a 70 forintot. A Lampart pedig mindig nyereséges volt, 149