Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
s nincs Európában még egy olyan cég, amely a petróleumlámpák gyártásában felvehetné vele a versenyt. Ausztria ma nem versenyképes, Németország legnagyobb szakmabeli cége kiesett. A piacok megvannak, a Lampart termékek iránti igény egyre nő, de addig ezeket az előnyöket kihasználni nem lehet, amíg a termelési ár elszakad a valóságtól. 108 2 Joggal állapítja meg Makai Oszkár a Hitelbank ügyvezető igazgatója, hogy ,Mindaddig azonban, míg a vállalatnak megközelítő számrendüség szerint sincs fogalma arról, hogy a gyártani kívánt cikkek előállításának önköltségi tényezői hogy alakulnak, az sem dönthető el, hogy azok gyártásából a vállalat három, kettő vagy egy telepét fenn lehet-e tartani " 108 3 Akkor, amikor a vállalat a hároméves terv első évét megkezdte, nem rendelkezett egy tervszerű program alkotóelemeinek ismeretével, így irreális volt egy 50 millió forinton felüli termelés kilátásba helyezése. 108 4 Az előzmények ismeretében igazán nagy reményekre nem jogosított az a döntés sem, amellyel a kereskedelmi igazgatót, Sugár S Pétert ügyvezető igazgatónak kinevezték, abban a reményben, hogy a hároméves terv sikeres végrehajtásában a gyár segítségére lesz. 108 5 Kinevezése után szinte egy hónap sem telt el, hogy a Soroksári úton az Üzemi Bizottság Szúnyogh Bélát irányításra alkalmatlannak találta. A Hitelbank megragadta a kedvezőnek tűnő pillanatot és bejelentette, hogy további hiteleket csak a vezetés megszilárdulása után folyósít. A bank immár sokadszor újra felvetette az ismert győri szakember, Matuschek Richárd delegálásának kérdését, de a Lampart-Művek Üzemi Bizottsága közölte: „... nem ismerik el a Hitelbank azon jogát, hogy a munkásság hozzájárulása nélkül, műszaki igazgatót saját választása szerint küldhessen." 108 6 Egyben bejelentették, hogy egy bizottságot hívnak egybe a műszaki vezetésre. A Hitelbank úgy vélte - ismerve a javaslatba hozott személyeket -, hogy Matuschek elfogadtatását tovább kell erőltetni. 108 7 Ullmann által benyújtott szanálási tervet Matuschek Richárd véleményezte. Megerősítette Szúnyogh Béla álláspontját, miszerint a Kőbányára tervezett összevonások szervesen össze nem kapcsolhatók, így abból gazdasági előny nem származhat. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy az átköltözés 25%-os műhelyköltség csökkenést vonna maga után, sőt bizonyos emelkedéssel kell számolni, állapította meg a tervezetről. Az áttelepítés indokolatlan voltához hasonló horderejűnek vélte a megszüntetésre ítélt gyártási ágazatok tervezetét is. „A pisztoly-, vadászpuska- és gépgyártás olyan gyártási ágazatok - írta -, amelyek igen nagy százalékos munkabérhányadot foglalnak magukban, a vasöntöde pedig egyrészt, mint a gyár önellátó segédüzeme, másrészt nagy vevőkörénél fogva is jelentőséggel bír. Jelentőségük részben nemzetgazdasági szempontból, másrészt a vállalat kebelén belül a munkaerő gazdálkodás szempontjából olyan nagy, hogy ha 150
