Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
Ilyen körülmények között keletkezett a Magyar Általános Hitelbanknál 14 079 000, míg az Adóhivatalnál 6 500 000 forint tartozás. Óvatos becslések szerint is a veszteség havonként 1,5 millió forinttal növekedett. 107 5 A Fegyvergyár 1947-ben még nem gondolt arra, hogy a nyereséges termelést meg tudja indítani. Erről tesz bizonyságot a július 4-én kelt termelési program is, amely egy évre szól és lényegét tekintve egybeesik a hároméves terv első évével. A terv „... nem azt mutatja, hogy milyen menynyiségeket tudnának gyártani, mert ezek a mennyiségek jóval túlhaladják a tervben feltüntetett quantumokat -, hanem azokat a termelési mennyiségeket foglalják magukban, melynek elhelyezése lehetőnek látszik és amelyekre remélhetően nyersanyagot is tudunk biztosítani." 107 6 Ez az érték pedig 45 100 000 forint volt, ami az 1947. év termelési értékét megközelítőleg 50%-kal haladta meg, de az összes termelési költségek levonása után így is 2 112 000 Ft veszteség volt várható. Az adott periódushoz viszonyítva ez 75%-os javulást jelentett. 1947. július 9-én Ullmann István vezérigazgató bejelentette, hogy a gyárnál hamarosan nagyszabású racionalizálás várható. A következő napon átnyújtották a felmondást Senyei Károly ügyvezető igazgatónak, valamint Iby Kálmánnak, Vörös Lászlónak és kinevezték Sugár Pétert ügyvezető igazgatónak, a műszaki vezetésre Szúnyogh Bélát azzal a kikötéssel, hogy ha nem válnék be, visszahívják Ullmann Pétert. Július 16-án tartott értekezleten a gyári vezetés és a Hitelbank új elgondolásokkal lépett fel, amelynek lényege, hogy Törökbálint mellett a Soroksári úti telepet is teljesen leállítják Kőbányára áttelepítve annak használható ágazatait. A költözködés anyagi kihatásai meghaladták volna az 5,3 millió forintot, de az évi megtakarítást 7,5 millióra tervezték. A szakemberek felvetették, mint lehetőséget, hogy a Soroksári úti telepet a nem rentábilis üzemágak kivételével megtartják. A kalkulált megtakarítás 3,7 millió körül mozgott. Végül különösebb vita nélkül a Soroksári úti telep felszámolása mellett döntöttek, de szükségesnek látták azonnal kidolgozni, hogy a kőbányai telep milyen személyi és tárgyi kereteket, elsősorban milyen tisztviselői létszámot és milyen dologi költségelőirányzatot bír el. A Soroksári úti telep leállítása azt is jelentette, hogy a jóvátételi géprendeléseket, a bulgár gépszállításokat, a Belügyminisztérium pisztolymegrendelését el kellett volna helyezni. A tárgyalásokon megoldatlan kérdésnek tűnt, hogy a Soroksári úti öntöde elvesztésével a kőbányai telep hogyan fog működni. 107 7 Egyre több szakemberben fogalmazódott meg, hogy Kőbánya egyedül a pénzügyi terheket nem képes elviselni, nem beszélve arról, hogy „... a 120 tiszviselő és 800 munkás elbocsátása kb. 5 1/2 millió inproduktiv terhet jelentene." 107 8 148
