Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
Nagy eredménynek számított 1946 áprilisában a külföldre kivitt gépek elismerése és Magyarország részére való zárolása. Annak ellenére, hogy a 16,5 millió R.M. értékű gépparkból 10,25 milliónyi elveszett, a maradék még mindig jelentőséggel bírhatott a gyár számára, amely lépéshátrányát a konkurens magyar üzemekkel szemben megszüntette volna. Az osztrák hatóságok azonban figyelmen kívül hagyták az angol hatóságok döntését és a gyár gépeit a vállalat tiltakozása ellenére bevonták a termelésbe. 101 1 A vezetésben voltak olyanok, akik a gépek hazahozatalában valójában az angol elismerés ellenére sem hittek, s magas prémiumot hirdettek meg, többek között a vadászpuska agykészítő gépek pótlására. A szervezetlenség itt is megmutatkozott, mert a kiírt 11 milliárd pengő helyett egy funkcionárius téves javaslata miatt 123 milliárdot kellett kifizetni. 1012 Egyértelműnek tűnt már májusban, hogy egyes posztokon nem megfelelő emberek állnak, a hozott rendelkezések nem szolgálják a gyár érdekeit. A régi ellenőrzési rendszer már nem, az új pedig még nem működik. 101 3 Az infláció növekedése a dolgozókat teljesen tönkretette, s 1945 nyarához képest az életszínvonal 50-60%-ban csökkent. A gyár előlegeket folyósított ugyan de ezzel lényegében megoldani semmit nem lehetett. 1946. május 6-án a munkások egy része a termelést beszüntette és 7-én a létszám fele sem vette fel a munkát. A szovjet jóvátételi gépgyártás leállt. 101 4 Némi ellensúlyozást jelentett a kalória-bérrendszer megteremtése, ugyanis ennek értelmében a háború előtti 3000 kalóriaértékből 1500 kalóriaértéket biztosítani kellett. 1946 májusára a pengő elértéktelenedése elérte azt a fokot, hogy minden eladás a gyár helyzetét rontotta. A keletkező áruhiány az inflációt soha nem tapasztalt méretekben növelte, ami az általános elnyomorodást is megvalósította. Az ország a stabil pénz bevezetését várta, az üzemek pedig a megrendelések felvételét vagy mellőzték, vagy különböző indokokkal hónapokra elhúzták. A késlekedést jól példázza az Aladdin kereskedelmi r.t. petróleumfőző megrendelése is, amelynek mennyisége elérte az 50 000 darabot, míg az export ellenértéke 200 000 $ körül mozgott. A Lampart mind fémöntő, mind fémhengermű- és húzógép-berendezésével a gyártást vállalhatta volna, már csak azért is, mert a kész terméket nem Magyarországon, hanem a francia gyarmatokon lehetett értékesíteni. Anyaghiányra sem hivatkozhattak, mert az Aladdin r.t. bejelentette, hogy „Amennyiben a Lampart anyaggal nem rendelkeznék úgy a cég ennek szolgáltatását is vállalja." 101 5 Három hét elteltével a Lampart a választ még nem küldte el. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet a jóvátételi csillármegrendelés körül is. A vezetők egy része úgy értékelte, hogy a szinte teljesen lebénult üzletág 131
