Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
tönözte a legfelsőbb vezetés nagy részét, hogy az elavult békekonstrukcióit újakkal pótolja, illetve új gyártási ágakat iktasson programjába. A másik fő baj, amellyel számolnia kellett a teljes összeomlásból kibontakozni akaró, erősen megtizedelt műszaki apparátussal rendelkező, energia- és nyersanyaghiánnyal küzködő új igazgatóságnak, hogy a háború alatt kialakult, ún. irányított gazdaságnak, amelyben a gyártáshoz szükséges nyersanyagot meghatározott áron az állam adta és az előírt sorrendben legyártott termékeket ugyancsak meghatározott áron az állam vette át utóhatása a felsorolt nehézségekkel szinte egyenértékű. Ugyanis ezen irányított rendszer mellett a kereskedelmi osztályok tisztviselői csupán adminisztratív jellegű tevékenységet fejtettek ki és mivel a vezető tisztviselői réteg ezen irányított gazdasági időperiódus alatt alakult ki, iniciativára, szervezési képességre, akvizíciós (üzletszerzés, megjegyzés tőlem T F.) és piackutató tevékenységre, valamint jólszervezett konkurenciával való küzdelemre ezideig szüksége nem volt, és mindebben nem is járatos." 94 0 Az üzem kulcsemberei külföldi tapasztalatokkal nem rendelkeztek, nemzetközi relációban való üzleti ténykedésről nem tájékozottak, legtöbbjük egy nyelvet sem beszélt. Egyértelműnek tűnt, hogy ezzel a tisztviselő gárdával sikeresen felvenni a versenyt a hazai piacokon sem lehetett, de legkevésbé a Fegyvergyár export piacait megteremteni. A gyár organizációját a Lámpagyártól 1935-ben átvett organizació és részben a fegyvergyári struktúra képezte még 1945-ben is. Javításokat, módosításokat eszközöltek ugyan, anélkül azonban, hogy egy modern, pontos, mindenre kiterjedő és önmagát automatikusságig ellenőrizni tudó ügyvitel kiépült volna. Bizonyos szervezeti egységek, amelyek nélkül még egy közepesen jól működő mechanizmus is elképzelhetetlen, teljesen hiányoztak. A gyár életében szinte ismeretlen volt az időközi mérlegek készítése, a tartozások naprakész kimutatása. Súlyos lemaradásként értékelhető, hogy csak a gyártott cikkek összességénél tudták kimutatni a nyereséget, illetve veszteséget, de egyes termékek önköltségi árait nem ismerték, s így a veszteséges áruk kiküszöbölésére nem volt mód. Nélkülözték a gépleltárakat, kartotékrendszereket, amelyek feltüntetnék a géppark mindenkori foglalkoztatottságának mértékét. Hiányzott egy színvonalas városi mintaterem és nem utolsó sorban egy gyári könyvtár, amely a műszaki és kereskedelmi szakirodalmat a vezető tisztviselők rendelkezésére bocsátaná. 1945 januárjában megkötött fegyverszüneti szerződés 11. pontja értelmében a Németország elleni háború folytatásához a magyar gyárakat igénybe vették. „...A Nemzeti Bank közgazdasági osztályának számításai alapján ebben a periódusban Magyarország legalább ipari termelésének háromnegyed részével járulhatott hozzá a hitleri Németország elleni felszabadító háborúkhoz." 94 1 A kőbányai üzem is már február 20-án meg111
