Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

kezdte a termelést zománcedények gyártásával. Ezeket vagonalkatrészek, szerszámok, szerszámgyártó gépek, mezőgazdasági eszközök követték. A központi kormányprogram, amely 500 mozdony, 10 ezer vasúti ko­csi helyreállítását soronkívüli feladatnak jelölte meg, a Fegyvergyárnak ki­fejezetten jól jött, hiszen már a két világháború között is e területre speci­alizálta magát. 1945 elején a rendelkezésre álló kapacitáshoz még volt elegendő energia és háborús tartaléknak deponált nyersanyag. Az alumínium- és zo­máncedények gyártásához alapanyagot a szovjet hadsereg biztosított. A munka mozgásba hozta a gépezetet, s ez már eredménynek számított, még akkor is, ha a rezsi és főleg a munkabér, vagyis a ráfordítás meghaladta a bevételt. Ennek ellenére igyekezett a gyár munkásainak sorait rendezni és a létszámot feltölteni, ami nem volt egyszerű dolog, hiszen Budapest lakos­sága 28,5%-kal csökkent és ezen belül a gyáriparban dolgozók száma is jelentősen visszaesett. 94 2 Új jelenségként kell értékelni az állami beavatkozás növekedését. Az adott viszonyok között természetes volt, hogy az anyagellátást, a javak el­osztását és a hiteleket az állam koordinálta. A valutakészletek elhurcolása miatt a bankok az állam által biztosított kereteket tudták csak közvetíteni, elsőként azt a 9,5 millió pengőt, amelyet az új, fiatal magyar kormány sza­vazott meg. Ebből valamelyes összeg a Fegyvergyárnak is jutott. 1945. március 17-én a Fegyvergyár benyújtja gyártási és eladási ter­vezetét, megállapítja az átállás mértékét és részletes gyártási tervezetében felvázolja a kapacitás kihasználásának növekedését 1948-ig. 1945-ben 35%-ban volt meghatározva, 1946-ra 60%, 1947-re 80%, míg 1948-ra elér­te a 100%-ot 3x8 órás műszakot figyelembe véve. 94 3 Történik mindez alig 15 nappal azután, hogy az Üzemi Bizottság levéllel fordult az iparügyi mi­niszterhez, hogy az oroszok megszállták a gyárat, a tisztviselőket, munká­sokat nem engedik be és megkezdték a gyár leszerelését. „Ezzel nemcsak telepünk termelő munkájának folytatása válik lehetetlenné és nem keve­sebb, mint 6000 munkásnak, kb. 15 000 főnyi családja lesz kenyértelenné, hanem az a veszély is fenyeget, hogy az ország egyik legjelentősebb, korsze­rűen felszerelt és nemzetközi viszonylatban is mintaszerű ipartelepe a jö­vőre is kikapcsolódik a nemzeti termelésből." 94 4 Áprilisban az előzetes elgondolások egyre határozottabb formát öl­töttek. A szerszámgép gyártását különösen kihangsúlyozták, mert ezekkel a termékekkel már a háború előtt nemzetközi sikereket értek el. Nagyon fontos volt a vezetés számára, hogy a maradék gépparkkal is mintegy két­száz szerszámgép legyártható volt, ami számításaik szerint évi 10 millió bé­kepengőnek felelt meg. A gépek között nagy szerepet töltöttek be a külön­böző esztergák, az oszlopos- és állványos fúrógépek, a véső-, harántgyalu-, 112

Next

/
Thumbnails
Contents