Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

„Novellát nem fog előterjeszteni, mert ennek csak ott van helye, hol a meglevő codexen változtatni akar a törvényhozás, oly országban azonban, a hol a codex nincs, novellának nem lehet semmi értelme. Egyébiránt a legközelebbi ősszel vagy télen a codexet le fogjuk tenni a ház asztalára."

3

8 Az 1871-ig fennálló kormányban Horvát Boldizsár haladó nézetei elvbarátokkal is bírtak, Eötvössel e téren is szorosak a kapcsolatai. Kölcsönösen támogatják egymás tevékenységét. Mindkettejük egyik utolsó és emlékezetes miniszteri megnyilvánulása a pápai csalhatatlanság dogmájának kimondásához, illetve annak megakadályozásához kapcsolódik. Az 1869 decemberében IX. Pius pápa által összehívott zsinat 1870 őszén a pápa csalhatatlanságának dogmáját készült kimondani. A magyar küldöttség vezetőjéhez, Simor János hercegprímáshoz Eötvös mint vallás- és közoktatási miniszter levelet küldött Rómába Kovács Kálmán miniszteri tanácsossal, hogy a magyar püspöki kart megpróbálja távoltartani a dogmát kimondó zsinattól. Eötvös Simorhoz címzett levelével párhuzamosan Horvát Boldizsár Kovács Zsigmond püspöknek küldött levelet Eötvös céljait támogatandó: „Eötvös b. azt mondotta nekem, hogy a levelet a melyet ő ír, diplomatice kell tartania és mint vallásügyi miniszter nem mondhatja el benne mindazt, a mit a dogma kimondásának lehető következményeiről el kellene mondania és el szeretne mondani. Én azonban, a ki benső baráti viszonyban vagyok Kovács Zsigmond püspökkel, írjam meg neki mindazt, a mit e tárgyról a miniszteri tanácsban és magunk között is beszéltünk".

3

9 Érdemes néhány részletét kiragadnunk Horvát levelének már csak azért is, mert gondolkodásmódjának, személyes véleményének és személyes politikusi sorsának, helyzetének néhány pontjára is rávilágítanak mondatai. „Kedves jó Zsiga bácsi! ... Kálmán bácsi mint országos futár jelenik meg Róma falai közt, egy levelet adandó át, a melyet b. Eötvös a minisztertanács megbízásából a hercegprímáshoz intézett. E levél diplomatice van ugyan tartva és csak a befejező sorokból lehet némileg következtetni azokra, a mik a sorok közt foglaltatnak; de a magyar püspöki kar bölcsessége és hazafiúi érzülete úgy hiszem, egész terjedelmökben meg fogja érteni ama levélből aggodalmainkat, valamint be fogja látni azt is, hogy azon állásnál fogva, a melyet hazánk politikai intézményeiben elfoglal és talán épp ez állás megmentése végett nem vállalkozhatik sem kóczevésre, sem pedig arra, hogy e bűvészet hallgatag tanúja legyen. Félek, hogy a római kúria szándékolt eljárása oly forradalmat fog előidézni a kath. világban, a minőt a történet még nem mutatott föl. Meg92