Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

támasztására is okot adott. Bécsi napilapok

1

5 olyan híreket szellőztettek, mintha koalíciós kormány kinevezésére készülődnének, és ennek kapcsán felmerült a Deák párt fúziója a konzervatívokkal. A magyar lapokban

1

6 is elindultak a találgatások annak is hangot adva, hogy Andrássy elveit a tizenötös bizottsággal megegyezőnek ismerik, s a konzervatívokkal való együttműködését nem feltételezik. A Pesti Hírlap a kormány kinevezését sürgette. Októberre a hangulat tovább romlott. Cikkcsata zajlott a bécsi Wanderer és a Pesti Napló valamint az utóbbi és a Hon között, valójában az utolsó erőpróba a kormányalakítás jogának megnyeréséért a konzervatívok és a Deák-párt között. A Hon hasábjain a balközép támadta a tizenötös bizottságot. Kemény Zsigmond és Horvát Boldizsár azt a pesszimista végkövetkeztetést vonta le ebből, hogy a Deák pártnak vissza kell vonulnia mielőtt még kisebbségbe szorul. Kemény Zsigmond pendítette meg a visszavonulás gondolatát,

1

7 s felvázolta azt a veszélyt, hogy ez esetben a baloldal térnyerése következik be. Kemény cikke nyomán a Pesti Naplóban közlemény jelent meg: „A Deákpárt tehát, ha a kormány megmarad eddigi eljárása, eddigi tévedései mellett, a jövő ülésszakon visszavonul a tevékenység és indítványozás teréről, átengedi a tért a kormánynak és a baloldalnak, a kormánynak, mely a Deák-párt eddigi mérsékletét és áldozatait azzal viszonozta, hogy további befolyását lehetetlenné tette, s átengedi a baloldalnak, mely a tizenötös bizottság pontozatait nem csak hiányosaknak, de veszélyeseknek is tartja. Ám kísértse meg a kormány,.. ,"

1

8 Horvát Boldizsár november elején ugyané lap hasábjain négy cikkben foglalkozik a Deák párt visszavonulásának gondolatával. Ebben összefoglalta a párt létrejöttének és céljának, programjának lényegét, és áttekintette 1849 és 1866 közötti eseményeket, amelynek során az udvar politikáját hibáztatta. A Deák-párt politikáját az egyetlen reális politikának minősítette, amely nemzeti és alkotmányos létünk megmentését a Pragmatica Sanctio elveit elfogadva kívánta biztosítani. Mert „ha lehettek is egyesek, kiknek higgadtságát a fájdalom és keserűség túlszárnyalta, s kik az elszakadás által óhajtottak volna nehéz helyzetükből kibontakozni, ámde olyan politikai párt a melynek combinatióiban az elszakadás mint elérhető és elérni szándékolt czél szerepelt volna, nem létezett."

1

9 A Deák párt körvonalainak kirajzolódását 1859-hez, a solferinói vereséghez köti, amikoris a konzervatív politika céljaiban és taktikájában is kimutathatóan levált — Horvát Boldizsár nézete szerint - az addig egységes nemzeti platformról. A Pragmatica Sanctio értelmezésében való eltérések az Októberi Diploma fogadtatásában nyilvánultak meg a konzervatívok és a 85