Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

Deák párt között. Deák tábora annak ellenére is kilépett a passzivitásból, hogy a diplomát elfogadhatatlannak tartotta, de nem állta útját az országgyűlés összehívásának. Az udvar 1861. évi politikáját Horvát joggal minősíti úgy, mint kifejezetten a Deák párt ellen dolgozót; a Februári Pátenssel s a császári leirat hangvételével. A Februári Patens nélkül az első felirat nagyobb többséget érhetett volna el a második leirat pedig a Deák párt alaptételeit kérdőjelezte meg, szinte a határozati párt alapállását igazolta a kiegyzni készekkel szemben. 1861-ben - Horvát cikkében kimondja - megbukott a Deák párt, s megbukott az „októberi férfiak" politikája is. A Schmerling-éra reménytelenségéből Deák Ferenc 1865-ös „Húsvéti cikke" rázta fel a közvéleményt. A Deák-párt kezébe került az 1865-ös országgyűlésen ismét az irányító szerep. A közös ügyek létezésének elismerésével megtette azt a lépést Bécs felé, amelyet eddig az kritériumnak tekintett, de ekkor a birodalom kormánya az 1848-as törvények előzetes revízióját kívánta a magyar kormány kinevezése előtt. S Königgrätz után sem történt semmi az udvar részéről. Ez már a Deák párt presztízsének romlását okozza a közvéleményben, s ekkor Horvát kimondja, hogy a párt már megtett mindent, ami feladata volt, tovább nem léphet az engedmények terén; az önkéntes visszavonulást ajánlja. Deák ismét a várakozás álláspontját foglalja el és az országgyűlés újabb ülésszakát összehívó császári leirat

2

0 válaszaként szerkesztett felirat vitájában már nemcsak Deák, de Horvát Boldizsár is a kiegyezési tárgyalások folytatása mellett foglalt állást Tisza Kálmán indítványával szemben. „Horvát Boldizsár az alkudozások fonalát időnek előtte és ok nélkül nem akarta megszakítani. Talán — így szólott — nem sokára elérünk a váló ponthoz, a melynél kénytelen lesz a kormány valódi szándokait az ország előtt lefátyolozni s e váló pontnál talán a nemzeti becsület fogja követelni a háztól, hogy ne folytasson tovább oly alkut, mely nem méltó egy nemzethez. Ő nem fog ettől visszariadni; de annyi önzés van benne, hogy e szakítás erkölcsi felelősségét az ellenfél nyakába kerítse."

2

1 Jó szemű reálpolitikusként értékeli a továbbiakban Ausztria königgrätzi csata utáni helyzetét, itt kitér annak Magyarországra utaltságára, sőt a birodalom bomlásának gondolatára is. Ezekkel vetvé össze a Deák-párti és a hazai érdekeket és célokat, leszögezi, hogy ha csak a bosszú lenne a cél az 1849 után bekövetkezőkért, most magára kellene hagyniuk Ausztriát. De a birodalom bomlása utáni magyar helyzet konstellációit elemezve, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy minden szempontból a legelőnyösebb helyzetet az teremtheti meg Magyarország számára, ha minél előbb állami szervezetének birtokába jut. Hasonló, a nemzeti alkotmányosság előtérbe helyezésének 86