Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

volt. A tárgyalások nehezen mozdultak ki a holtpontról, Deák is „nehéznek látja az állást" — íija naplójába Lónyay Menyhért Horvát Boldizsár és Andrássy Gyula Deáknál tett látogatása után, augusztus 31-én Bécsben. „Délután megérkezett Andrássy, de megérkezett Horvát Boldizsár is Puszta-Szt-Lászlórol. Horvát azt mondja, hogy az öreg úr nagy figyelemmel olvasta levelemet és köszöni, hogy írtam neki; akkor természetesen még nem volt nála Andrássy. Nehéznek látja az állást. Horváttal még miniszteri combinációkba is bocsátkozott."

1

3 Ebben az időben már többé-kevésbé azok a személyek merültek fel a miniszteri posztok betöltésére, akik 1867 februárjában megkapták azt. De ekkor még számoltak Deákkal is mint a miniszterelnöki poszt várományosával, ez esetben Andrássy közlekedési miniszterséget vállalt volna. Deák Ferenc már ekkor elhárította magától a kormányban való közreműködést, Andrássyt kívánta a kormány élére állítani. Andrássy álláspontját a Majláthtal folytatott vitájában a következőkben foglalta össze: „Ha a monarchia akar valami lenni, alkotmányosnak kell lennie itt is, ott is. Ez nem lehetséges másképp, mint a tizenötös bizottság javaslatainak körvonalai szerint. De a ki ezt a javaslatot Magyarországon keresztül akaija vinni, annak kettőt kell biztosítania: 1. a valódi önkormányzatot mindarra nézve, a mi nem közös. A tizenötös bizottság javaslatát ilyennek tartom, így értette azt Deák s így értettük mindnyájan. 2. A valódi coordinátiót a kormányok és a monarchia két állama között. A valódi önkormányzat megköveteli, hogy a kormány a többségből alakíttassák. E nélkül nem csak hogy nem ajánlanám, de el se fogadnám a tizenötös bizottság munkálatát. A miniszteriális rendszerben, úgy mint 1848ban állott, a teljhatalmú nádorral és a magyar hadsereggel, elegendő garantiát látok Magyarország önállóságára, de nem elegendőt a monarchia fennállására nézve; abban, a mit Bécsben kívánnak, elegendő garantiát látok Ausztriára, de nem elegendőt Magyarországra nézve. Ha én az egész 48-at változatlanul ajánlanám, azt gondolnám, felségárulást követek el. Ha a tizenötös bizottság javaslatát a nélkül vinném keresztül, hogy a nemzet kezébe kapja a többség kormányát, hazaárulást gondolnék véghez vinni. Megengedem, hogy e részben lehetnek más nézetek, tisztelem azokat, de ez az én nézetem."

1

4 Szeptemberben eredmény nélkül zárultak le a bécsi tárgyalások. Továbbra sem nevezték ki a magyar minisztériumot, s nem hívták össze az országgyűlést. A halogatás találgatásokra, s a reménytelenség hangulatának fel84