Folia historica 15
Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának céhes iratai
kívánták a vándorló legénytől, hogy törvényes származását és az előző helyen végzett munkát iratokkal dokumentálja. 1 5 A XVIII. század utolsó harmadára a kézzel írt, díszesen kiállított példányok jellemzőek, amelyeket a korstílust követő omamensek, szerszám- és munkaábrázolások ékesítenek. Az ábrázolásokból sokat meríthet az eszköz- és technikatörténet. A sárospataki szíjgyártó céh 1776-ban kiállított, népies virágtövekkel keretezett bizonyságlevelén dolgozó szíjgyártó mestert örökítettek meg. A magyar viseletbe öltözött férfialak négy lábű padon, az ún. kösűn, vagy csikón végzi munkáját. Átvetett lábbal ül a padon, előtte van a kösűfej, amelybe a megmunkálásra szánt szíjat fogta be. Kezében körzőt tart, ez a kívánt szíjszélesség bejelölésére szolgált. A mester előtt a padon a bőr átlyukasztására használt ár és görbe szíjvágó kés (kacor) látható. A szíjgyártó mester fölött a mesterség egyik legjellegzetesebb terméke, zabolával ellátott fejhám függ 16 (l.sz.4,5.kép). A semptei mészárosok 1796-os bizonyságlevelét korabeli viseletbe öltözött mesterlegény és a mészáros mesterség más céhtárgyakon is gyakran ábrázolt jelvényeként bárány (agnus dei) rajza díszíti 1 7 (23. sz.). A Liptó megyei vadászok 1809-ben kelt tanúsítványán agancsai között feszülettel megörökített szarvasfej szerepel a mesterség szimbólumaként a vadászok védőszentjére, Szent Hubertusra utalva (21. sz.). A díszesen kiállított kézzel írt bizonyságlevelek viszonylag késői emléke a felsőbányai egyesült késcsináló, lakatos, kovács, asztalos, kerék- és kötélgyártó céh testimoniálisa, amelyen a céhet alkotó mesterségek szerszámaiból megkomponált szabályos céhcímer látható (25. sz.). (Itt jegyezhető meg, hogy a munkaeszközábrázolások bőséges forrását nyújtják a bizonyságleveleken fennmaradt céhpecsétek is.) A kézzel írt bizonyságleveleket a XIX. századra felváltó nyomtatott testimoniálisok jellegzetes típusát képviselik a városképpel díszített példányok. Rendszerezésük és topográfiai elemzésük a képi ábrázolásokban viszonylag szegény magyar történelem sajátos forráscsoportját tárhatná fel. 1 8 A kolozsvári csizmadiáknak a XIX. század elején használt városképes bizonyságlevele (32. sz., 6. kép) Szakái János 1759-ben készült metszetére vezethető vissza. A barokk kori várost délről megjelenítő látképet kisebb változtatásokkal, de lényegében az eredeti stílusát követve átvették a későbbi ábrázolások, így egy a XIX. század elején készült látkép, amely valószínűleg szintén bizonyságlevélről származik, 1 9 valamint a csizmadia céh említett rézkarca. Ezen a korstílusnak megfelelő és a város címerével díszített fűzérdíszes keretezésben csizmadia szerszámok hirdetik a mesterséget. 115
