Folia historica 15

Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának céhes iratai

Helytartótanács 1813-as rendelete alapján a korábbi céhprivilégiumok érvényüket veszítették és azokat új, egységes szövegű szabályzat váltotta fel. Azoknak a céheknek a működését tekintették törvényesnek, amelyek az új szabadalmakat kiváltották.

1

2 A lévai kalapos céh az említett 7262/1813. számú helytartótanácsi rendelet alapján megalkotott szöveg Budán nyomtatott magyar és — tekintettel a céh etnikai összetételére — szlovák nyelvű példányait szerezte be és hitelesítette 1818-ban (3,4.sz.). (A szláv nyelvű privilégiumlevelek egy viszonylag korai példája a szakolcai csizmadiák céhszabályzata 1696-ból. 2. sz.) A nagymarosi vegyes céh kiváltságlevelében csupán a céhnek szóló tituláció és a királyi megerősítő szándék egészíti ki a nyomtatott szöveget (1. sz.). Sok más magyarországi céhhez hasonlóan ezt őrizte meg a Pest megyei és a Fejér megyei Bicskei járásbeli egyesült kovács, bognár és lakatos céh is (9. sz.).

1

3 A céhes források következő csoportját a jegyzőkönyvek (protocollumok), mester-, és inasjegyzékek, feljegyzési könyvek alkotják. A gyakran esetlegesen vezetett feljegyzések általában a céh belső életére szolgálnak adalékokkal, a céhgyűlések lefolyását, mestertaxák, büntetéspénzek befizetését és a mesterek, legények adatait örökítették meg. A mesterlisták és a szegődtetési jegyzékek a kézművesipartörténet máig sem teljesen kiaknázott forrásai. Az ország egyik legelterjedtebb céhes mestersége a takácsoké volt. Különösen sűrű hálózatot hoztak létre a XVIII-XIX. századi Dunántúlon. Egyik baranyai központjuk Vaszar volt.

1

4 A céhnek két XVIII. századi jegyzőkönyve maradt fenn napjainkig (1,2. sz.). A pestbudai kéményseprő céh mesterkönyvét a kéményseprő mesterek adatain túl iparművészeti értéke avatja kivételes emlékké (11. sz.). A könyv és a hozzá készült tokok a reformkori pesti könyvkötő mesterség és bőrművesség remekei. Az empire ornamentikával díszített, arannyal nyomott vörös bőrkötés Szidarits József pesti könyvkötő (Buchbinder) műve. Figyelemre méltó a belső előzéklapok kidolgozása is (2. kép). A könyv védelmét szolgáló, 1828-ban készült bádogtokon vörös alapon arany tölgyfűzérek övezik I. Ferenc király mellképét (3. kép). A bádogtokra 1835-ben Oláh Ferenc bőrműves készített védőborítást. A céhes kézművesipartörténet legdekoratívabb és a rajtuk lévő ábrázolások következtében legsokoldalúbban felhasználható dokumentumai a bizonyságlevelek (céh testimoniális, bizony ságlevél, tanuló levél, Kundschaft, Lehrbrief). Használatukat a Német Római Birodalomban 1731-től rendelet írta elő. A külföldi legény vándorlások következtében hamar meghonosodtak Magyarországon is. Egyébként a céhek általában már a XVII. századtól meg114