Folia historica 15

Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának céhes iratai

A céhek alapvető funkcióinak megfelelően a privilégiumlevelek elsősorban a munkafolyamatok szabályozásával, a céhen belüli és a céhen kívüli verseny kizárásával, a céh mesterségen belüli monopolhelyzetének biztosításával foglalkoznak. Nagy súlyt fektetnek a szervezeti keretek leírására (céhelőljárók választása, jogköre, céhgyűlések, céhen belüli bíráskodás, mesterré válás, mesterremek, stb.). A céhek elzárkózásával párhuzamosan mind több szó esik a formai és szervezeti kérdésekről.

2 A gyűjtemény legkorábbi darabja az eperjesi szűcs (Kirschner) céh 1451-ben kelt articulusainak 1616-os átiratban fennmaradt példánya (11. sz.). A város magistrátusa által adományozott privilégiumok főként a piaci árusítás szabályait és a helyi mestereknek a nyersanyag beszerzésénél gyakorolt elővételi jogát részletezik. A pergamenre írt, díszesen kiállított oklevél szép példája a szabad királyi városok írásbeliségének.

3 A XVII. században egyre szaporodó mezővárosi céheket reprezentálja az Abaúj megyei Szepsi fazekasainak 1620-as céhlevele, amelyet a céhek életében oly jellemző módon előbb 1699-ben, majd 1759-ben megújítottak. A Magyar Nemzeti Múzeum példánya XVIII. századi átirat

4 (6. sz.). Mint a legtöbb céharticulus ez is elsősorban az inastartást, a mesterré választás feltételeit (mestertaxa, mesterremek, mesterlakoma) és az árusítást szabályozza. Az utóbbinál limitálja a legfontosabb munkadíjakat és a leggyakrabban készített edények árait (különböző űrméretű fazekak, mázas és mázatlan kályha rakásának díjszabása). Jóval szerényebb méretekben ugyan, de azok a termékek és szolgáltatások tűnnek fel, amelyek az egykorú kassai limitációkban is szerepelnek.

5 Kifejezetten az inasok és a legények munkájának szabályozására alkottak articulusokat a soproni pajzsgyártó és csiszár mesterek. Az 1666-ban kelt és a céh pecsétjével megerősített eredeti iratot az Újkori Dokumentumgyűjtemény őrzi (8. sz., 1. kép). Az 1597-ben alakult soproni szíjgyártó és csiszár céhnek a XVII. század első felében sok problémát okoztak a nyári mezőgazdasági munkák idején a műhelyeket önkényesen elhagyó legények.

6 Valószínűleg az ebből fakadó gondok indokolják a külön inas- és legénytartási szabályzat megalkotását, amely a pajzsgyártók és a csiszárok esetében egyaránt három vagy négy esztendőben határozza meg az inaséveket. Ezek elteltével két másik mester jelenlétében szabadították fel az inast. A szabályzat pontosan körülírja az inas és a legény kötelességeit és a mestertől járó javadalmait. A mesterek közötti konkurrencia kiküszöbölésére szigorúan tiltja egy műhelyben kettőnél több inas alkalmazását. 112