Folia historica 15

Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának céhes iratai

Németh Gábor A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának céhes iratai Jóllehet az írott források megőrzése elsősorban a levéltárak feladatkörébe tartozik, a kézművesipartörténet - főként céhtörténet — tárgykörébe sorolható iratok szervesen kapcsolódnak a múzeumi gyűjteményekhez is. A tárgyi és írásos emlékek (céhtárgyak, privilégiumlevelek, bizonyságlevelek, vándorkönyvek, egyéb feljegyzések) összetartozó egységet alkotnak. Együttesen teszik lehetővé egy - egy mesterség, vagy céh megismerését. Az iratok ugyanakkor nemcsak a hagyományos értelemben vett kézművesipartörténet forrásai, hanem — mint azt az alábbiakban példákkal is bizonyítani kívánjuk — a gazdaság- és társadalomtörténet, a technikatörténet, és a művelődéstörténet legkülönbözőbb ágai számára kínálnak széles körű felhasználási lehetőséget. A Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályán 1961-ig a Vegyes gyűjteménybe, majd az Újkori Dokumentumgyűjteménybe kerültek a kézművesipartörténet témakörébe sorolható iratok. A céhes közművesipartörténet forrásainak 1976-ban megjelent katasztere

1 tartalmazza ugyan a Nemzeti Múzeumban lévő forrásokat is, de az újabb gyarapodás és a beleltározásnál tapasztalható pontatlanságok indokolttá teszik az anyag egységes szempontok szerint történő közreadását. Tematikai szempontból az iratok öt csoportba sorolhatók: céhprivilégiumok, jegyzőkönyvek és feljegyzési könyvek, bizonyságlevelek, vándorkönyvek és végül a kézművesipartörténethez sorolható egyéb iratok. Az egy céhre vonatkozó, vagy egy mester személyéhez köthető iratok szerencsés esetekben összetartozó egységeket alkotnak, például több forrás szól a lévai kalapos céhről (3, 4. sz. privilégiumok, 3,4. sz. jegyzőkönyvek). Néhány mesterember céhes dokumentumait más személyes iratok egészítik ki. Bíró János dunavecsei takácslegény vándorlásai nyomon követhetők a fennmaradt bizonyságlevelek segítségével (27-30. sz.). 111