Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

kor osztrák testvérpártjának bécsi kommunálpolitikáját mintául véve lépett fel. Lényegében véve az MSZMP 1925-ös röpirata, amely a párt várospolitikai elvárásait fogalmazta meg — sem lépett jelentős lépéssel túl az SZDP várospolitikai programján.

4

2 A gyökeres változtatás reménye nélkül, a mindenkori legégetőbb problémák tűzoldásszerű enyhítését vállalhatta csupán bármelyik ellenzéki párt, értelmiségi polgári csoportosulás vagy szakszervezet is. A szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége a szervezet megerősödésének egyik alapforrása, a lakás, a lakbér, a kilakoltatás, így minden szakmai szervezet életében fontos szerepet töltött be. A MÉMOSZ esetében a fent felsoroltakon túl érdekeltek az építőmunkások az építkezések folyamatosságában a mindenkori munkaalkalom biztosítása érdekében. E téren különösen jelentős volt a MÉMOSZ kezdeményezésére a Szakszervezeti Tanács által 1936 tavaszán öszszehívott építőipari ankét és gyűléssorozat. Határozati javaslataikat eljuttatták a fővárosi és vidéki polgármesterekhez, képviselőtestületekhez, s követelték többek között a közmunkák megindítását, az olcsó építési kölcsönök folyósítását, az olcsó, egészséges kislakások tervszerű program alapján való építését, a telekértékadó bevezetését. A munkanélküliség elleni küzdelem részleges eredményeként könyvelték el Budapesten az OTI és a fővárosi kislakásépítési akció megkezdését.

4

3 Az állami és községi szervek számtalan csatornán értesültek tehát a fővárosi munkásság, kispolgári rétegek lakáshelyzetéről, szociális viszonyairól. A gazdasági válság és az azt követő évek a szociális viszonyok mélypontját jelentették. A képviselőházban kormánypárti képviselők szájából is hangzottak el olyan interpellációk, amelyek az állam és a hatóságok ezirányú felelősségét kívánták kérdőre vonni. Alföldi Béla

4

4 1935 nyarán az iskolás korú gyermekek szociális viszonyait ismertette a parlamentben budapesti és pestkörnyéki elemi iskolásokon végzett vizsgálatok alapján. Adatai szerint a megvizsgált 4127 tanuló 56%-ka volt vérszegény, illetve tüdővészre hajlamos, 67%-a volt rosszfogú, s ami igen figyelemre méltó, a jó és a rossz anyagi viszonyok között élő családok ugyanolyan korú gyermekei között testmagasság tekintetében 11 cm-es és testsúly tekintetében 11 kg-os átlageltérés mutatkozott. A szociális viszonyok vizsgálatánál kiderült, hogy a tanulók 26%-ának szülei munkanélküliek, 80%-ának elhalt egy, 5,5%-ának pedig 5-nél több testvére. A tanulók 36%-a zsúfolt lakásban lakik és 58%-a többedmagával alszik egy ágyban. A tanulók 12%-a nem reggelizik tejes ételt, hanem vagy semmit, vagy üres kenyeret és hagymát, 42%-a soha vagy legfeljebb vasárnap eszik húst. A tanulók 10%-a nagyon rossz ruhában jár, 17%-a lyukas cipőben, 14%-a pedig mezítláb. 78