Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

A fenti adatok után nem véletlen, hogy Szendy Károly, a fővárosi tanács 1935-ben újraválasztott polgármestere közgyűlési beszédében a következő mondatok is elhangzottak: „...Egy polgármesternek a legnehezebb reszortja, a legnagyobb gondja és talán a legszükségesebb intézkedései közé tartoznak a szegényügy és a szociálpolitika. Vallom azt, hogy minden dolgozni akaró embernek joga van emberi megélhetésre. Ha a szomorú és nehéz gazdasági körülmények ezt nem teszik lehetővé, akkor viszont kötelessége a polgármesternek azokról más módon gondoskodni. Ugy érzem minden nyomorgó szegény emberért én vagyok felelős! Ez a tudat vezetett engem akkor is, amikor még május havában előterjesztetést tettem a tisztelt közgyűlésnek 700 új szegényházi és 700 új menhelyi férőhely létesítésére... "

4

5 A harmincas évek végén tett is a főváros hathatósabb lépéseket a lakásügy terén; szegényházi és menhelyi férőhelyek létesítésén túl kislakásépítési akciói is voltak. A Magyarország hadbalépése utáni fővárosi lakáshelyzet mégis olyan nyomasztóan rossz volt, hogy 1942 októberében Szendy Károly felterjesztésben fordult a belügyminiszterhez. „A székesfővároshoz lakásért folyamodóknak egyre növekvő száma, közülük a kilakoltatott, hajléktalan s egyéb, valóban szorult helyzetben lévő családoknak egyre nagyobb aránya, s a székesfőváros hivatalaiban a lakásügyekben eljáró feleknek mind türelmetlenebbé váló hangulata, ijesztő képét tükrözik a székesfővárosi lakásínségnek..." „A székesfővárosi hadbavonultak igen soknak legégetőbb gondja a család lakáskérdésének megoldása. A székesfőváros lakásait kezelő társadalompolitikai ügyosztályban naponként jelennek meg a hadszíntérre indulás előtt álló, vagy onnan szabadságra érkező katonák, akik értesülve arról, hogy lakáskérelmük egyelőre nem teljesíthető, sokszor lázongó szavakkal adnak kifejezést elkeseredésüknek és ama meggyőződésüknek, hogy a Haza, amely szükség esetén életük feláldozását várja el tőlük — tartozik családjuk hajlékhoz juttatásáról gondoskodni. A lakáskérésük ügyében a székesfővárossal szemben követelődző módon történő fellépések már nem tekinthetők szórványosaknak, s ha az ily fellépések indokoltsága csak fenntartásokkal ismerhető is el, tömeges jelenkezésük erkölcsi jelentősége az ország egyre fokozódó háborús erőfeszítései közepette korántsem becsülhető le, sőt bátran egyvonalba állítható a lakásínség tárgyi természetű káros hatásaival."

4

6 79