Folia historica 14

Veres Lujza: Festett herendi porcelánportrék a Magyar Nemzeti Múzeumban

semmisítve."

4 A már mázazott porcelánlapra ecsettel festenek, s harmadszorra, 810 C-on égetik rá a festményt. A fémoxidok mennyisége és minősége döntő szempont, mert eltérő olvadáspontúak. Wartha Vince egzakt leírásából tudjuk, hogy a nehézfémek oxidjai barna, a réz- és szilíciumé vörös színt adnak. Az ólumüveggel vegyített festékeket olajokkal dúsítják. Égetéshez félkör keresztmetszetű „kapellás" próbakemencét használnak, melynek különböző részein eltérő a hőeloszlás. Ez kedvező a fémoxidok különböző olvadáspontját tekintve.

5 A technika sokban meghatározza e képek jellegét. A múzeum gyűjteményében levő darabokhoz közelítve viszont a stiláris meghatározottságokat is figyelembe kell venni, melyeket jól példáznak a megfelelő portréfestészeti analógiák. Részben a stílusában erősen heterogén magyar biedermeier festészetben, valamint a század második felének arcképei között találunk jó példákat. Szabó Júlia hívja fel figyelmünket a meghatározása szerint „biedermeier realizmus"-sal alkotó Sterio Károlyra, vagy az ötvenes években alkotó, valószerű portréival kiemelkedő Novotni Jánosra.

6 A szerző arra is figyelmeztet, hogy az oldottság, a közvetlenség elérésében a francia romantika és realizmus hatását is tudatosítani kell, a hatvanas évek közepétől fogva pedig a fényképezését. Fényképezésünk idevonatkozó első periódusával Fejős Imre több cikkében foglalkozik.

7 Ezekből megtudjuk, hogy kiváló magyar festőink java vonzódott a művészi fényképezéshez, Barabás Miklós, Borsos József, Munkácsy nevét említi. A festői, gazdag tónusok elérését F. S. Archer-nak az ötvenes években feltalált ún. nedves módszere biztosította. A hivatalos műkritika — Henszlmann Imrével az élen — hiába ítélte el a fotót, mint tucat- és ipaijellegű műfajt, az polgáijogot nyert. Lehet-e csodálni, főleg elítélni, hogy a művészek ki akartak próbálni egy új lehetőségeket hordozó technikát? A korban mindenképp ez a fejlődésben gondolkodó szemlélet volt a haladó. Fontos az a tény is, hogy az amatőr fényképészek első társulatát 1883-ban éppen Wartha Vince, a művészi ipar apostola szervezte meg. Lyka Károly helyesen véli, hogy az elnyomatás válság-időszakának szűkös viszonyai között ez az olcsó technika állt legközelebb a látványban gondolkodó művészekhez.

8 A hivatásos fényképészek közül viszont csak azokat emelném ki, akik a témához valamely szálon kapcsolódnak. Országh Antal például az ötvenes években Párizsban tartott fenn műtermet, s elsőként kísérletezett a Tablót által feltalált porcelánképekkel.

9 Még fontosabb azonban a kolozsvári Veress Ferenc tevékenysége, aki szakmájának zseniális újítója volt. Fotókerámia céljaira felfedezte a fényérzékeny ún. „email" emulziót, az 1880-as évek elején pedig már a színérzékeny emulzió kikísérletezésébe fogott. Fáradozását 1884-ben siker koronázta, így 52