Folia historica 14
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.
országi előrenyomulás, a megszállt területek biztosítása a katonaságnak és a technikának egyre nagyobb lekötését eredményezte. Magyarország szerepe, a kormányzat félelme és megosztottsága ellenére, növekedőben volt, amit a termelési mutatók határozottan tükröznek. A mondottakat támasztja alá Funk birodalmi miniszter kijelentése is, aki ugyan a jövőről beszélt, de ugyanakkor a pillanatnyi helyzetet is értékelte: „... a most folyó háború befejezése után Magyarország ismét hozzájut ahhoz a gazdasági nagyhatalmi szerephez, amelyet a török hódoltság előtti időben töltött be." 75 0 Az ipari szakemberek a mondottakat azzal egészítették ki, hogy a győzelem egymagában még nem jelenti a prosperitást, s alig egy hónappal később „Látszat és valóság" címen a magyar gazdaság legalapvetőbb ellentmondásait fogalmazták meg. Normális körülmények között — írta a Honi Ipar — a gyártást a rentabilitás határozza meg. A hadigazdaságban vállalni kell az önköltséges, vagy veszteséges termelést is. 75 1 Mindezt az elkötelezett magyar uralkodóosztály csak ügy tudta a magyar gazdasági életre ráerőszakolni, hogy az állami felügyeletet kiterjesztették, létrehozva a Közérdekeltségek Felügyelőhatóságát. 75 2 1942 második felében a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár az általános, nagyvolumenű feladatok ellátása mellett a Haditechnikai Intézet megrendelésére az 1939 M., 40 és 50 mm-es orosz gránátvetőkhöz magassági irányzékot állított elő. Kísérleteztek az 1939 M., 9 mm-es pisztolytöltényekhez használ; ható töltőlécekkel. Bár a réznek lakkozott vaslemezre való felváltása a gyakorlatban nem vált be, a hadügy 200 000 darabot megrendelt. Gyártottak gázórákat, mérőkészülékeket, bojlerokat a polgári iparág fenntartása érdekében, de sokszor alig 100 kilogramm alumíniumlemez felszabadításán múlt, hogy megrendeléseket vissza kellett utasítani. Tárgyalások folytak az 1936 M., 37 mm-es páncéltörő ágyú betétcsövének legyártásáról, amit a Fegyvergyár azzal a feltétellel vállalt csak el, hogy az átvétel nem lőszabatosság szerint történik. Ennek oka a központi gyújtású lőszerben kereshető, amely a gyár véleménye szerint nem megfelelő szórást eredményez. 75 3 Az állami felügyelet kiterjesztése nem oldotta meg alényeges kérdéseket, nevezetesen nem tudta felszámolni a termelésben mutatkozó, alapvetően a nyersanyagellátásra visszavezethető anarchiát. A gondokat tetézte a katonai vezetés kapkodása, a szervezetlenség, amely a meglévő nyersanyag elosztását, felhasználását bizonytalanná tette. Esetenként az anyag szállításában féléves késések jelentkeztek, sok volt a selejt és a rossz ötvözet. Továbbra is jellemző maradt, hogy a Honvédelmi Minisztérium a kiadott és már folyamatba tett megrendeléseket visszavonta, megszűntette, vagy átdiszponálta és egészen új 165
