Folia historica 14

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.

A termelés sokrétűsége, az anyagellátás bizonytalansága késztette a gyárat arra, hogy törekvésében a meglévő, hosszú évek alatt kiérlelt típusok gyártásától — ha lehet — csak jó üzlet reményében térjen el. 1942 márciusá­ban a Fegyvergyár valójában még válogatni tudott a kínálkozó megrendelések között, mint ez a páncéltörő ágyú előállításával kapcsolatban is látható. A felkérésre adott válaszban a Honvédelmi Minisztériumra hivatkoznak, amely­nek utasítása értelmében repülőgép üzem előkészítésével kell foglalkozniuk. Ebből adódik, hogy „... a páncéltörő ágyú gyártásának feladatát mindaddig nem vállalhatjuk, amíg e tekintetben végleges döntés nem történik." 72 5 A két feladat egyidejű megoldását nem tartották lehetségesnek a rendelkezésre álló műszaki személyzet és a szakerők alacsony létszáma miatt, s ezért az ár­ajánlat megküldése alól felmentést kérnek. Ugyanakkor javaslatot tesznek az 1933 M., vasból előállított, tábori sebességmérőn alkalmazott atrap gyújtó­ra 72 6. 1942 márciusában módosítják az 1935 M. puska billentyűjét. A bil­lentyű alakjára kiterjedő változtatáshoz a Haditechnikai Intézet hozzájárulását kérik. 7 2 7 Alig két héttel később e puska agyát és fogantyúját újraszerkesz­tették, s március 31-én ehhez is az Intézet támogatását szeretnék megkapni. A háborús gazdálkodás eredményessége sokban múlt a vállalati koope­rációtól. A rendelkezésekből kitűnik, hogy ezen a téren nem volt minden a legnagyobb rendben. A gyárak alapvető technológiát nem értintő kérdésekben is elzárkóztak, az információkat megtagadták. „A jövőre nézve elvárom — hangsúlyozta leiratában a honvédelmi miniszter —, hogy a hadianyaggyártó üzemek egymást kölcsönösen segítsék, mert csak így lesz elérhető, hogy э lőszergyártás a fokozott követelményeknek megfeleljen és az egyre erősödő nyersanyaghiányból eredő nehézségeket idejében legyőzze." 72 8 A honvédelmi-, az iparügyi miniszter és a katonai vezetés elképzelése, miszerint „Mindenkinek ma egy ügyet kell szolgálnia" és el kell érnünk a fel­készülésnek azt a fokát, amelynek birtokában hozzáfoghatunk ősi területeink visszaszerzéséhez, teljesen figyelmen kívül hagyta a vállalat és az e mögött álló bankhálózat érdekeit. 72 9 Lényegesen kevesebb gondot jelentett a fővállal­kozó és az alvállalkozók közötti kapcsolat az eltitkolt technológiák és nyers­anyagforrások szempontjából, de a határidők, a minőség és az előlegek folyósítása szinte folyamatos forrását képezték a nézeteltéréseknek. A meg­rendelő a fővállalkozóval volt kapcsolatban, de a Kincstár hozzájárulása nél­kül a munkáknak a töredékét sem lehetett kiadni egyrészt a hadititok, más­részt a helyszíni ellenőrzés biztosítása miatt. A Fegyvergyár szünet nélkül jelentette a Honvédelmi Minisztériumnak az alvállalkozókra vonatkozó ada­tokat, nemcsak egy-egy megrendelés továbbításakor, hanem esetenként 161

Next

/
Thumbnails
Contents