Folia historica 14

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.

A kiadott rendelések aránytalan elosztását a fegyvergyári alvállalkozók számának gyors növekedését eredményezte. Ebből adódott, hogy a vállalati adminisztráció egyre fontosabb szerepet kapott. A Fegyvergyár igazgatósági tanácsa és a MÁH szakemberei mindinkább arra a következtetésre jutottak, hogy a vállalat nyilvántartási rendszerében változtatást kell végrehajtani, mert nincs egy olyan szerv, amely megfelelő szinten koordinálná a megrendeléseket, ellenőrizné a határidőket, s — előre tekintve — a béketermelésre való áttérés legfontosabb feladatainak előkészítését összefogná. 1942 februárjában nyújtották be az új adminisztrációs rendszer tervezetét. Ebben az egyik legfontosabb kérdésnek tartották egy új számozási szisztéma bevezetését, amelynek segítségével követhető lett egy árucikk útja az anyagigényléstől az eladásig, s így ki lehetett volna küszöbölni a zömében államilag támogatott gyártmányok nyersanyagának más célra történő felhasználására vonatkozó vitákat. Létrehozták a Revíziós Osztályt, a szakembereket és a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket összevonták, s ezzel az egyes osztályok minőségellenőrzése megszűnt. Az árut a Revíziós Osztály vette át és továbbította a raktárakba. Ennek a kérdésnek a megoldása fontos volt ugyan, de az ügykezeléssel kapcsolatos általános, és az 1942-t követő terjeszkedéssel egyre jobban sűrűsödő gondok nem oldódtak meg. A bajok gyökerét a felmérő jelentések a fúziókor átvett és konzerválódott lámpagyári adminisztratív berendezésekben látták. Az 1935 után felépült Fémmű és a Törökbálinti Szerelőüzem, a többszörösére emelkedett vállalati forgalom és a megnövekedett ügyintézés a gyár műszaki személyzetét oly mértékben igénybe vette, hogy az üzemi adminisztrációnak a változott viszonyokhoz való átállítására nem kerülhetett sor. így a lámpagyári — a fúzió előtt némileg modernizált — rendszer nehézkes, aprólékos mivoltával szinte megoldhatatlan feladatok elé állították a Fegyvergyárat. A vizsgálat az üzemi ügyvitellel ellentétben a kereskedelmi ügyvitelt, ha nem is hosszú távra, de elfogadhatónak tartotta.

7 2 2 1942 elején szigorú rendeletek szabályozták a hadiüzemek életét. A felvállalást, illetve a teljesítést a M.Kir. Állami Hadianyaggyárnak kellett jelenteni, nemcsak a német hadsereg részére tervezett gyártás esetén, hanem egy egyszerű víztartály útbaindításakor is.

72 3 Minden apróság az ipari mozgósítással függött össze, amely a Honi Ipar állásfoglalása szerint „... csak akkor járhat eredményességgel, ha az ipari közigazgatás állandóan számbaveszi és számon tartja egyfelől minden hadiüzem technikai teljesítőképességét, termelési eljárásainak fejlettségét, másfelől minden egyéb üzem alkalmasságát készáruk, félgyártmányok és nyersanyagok szállítására, illetve megmunkálá160