Folia historica 14

Németh Gábor: A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez)

A kolozsvári csizmadiák 1629. február 27-én Bethlen Gábortól kaptak céhalakítási kiváltságokat, amelyeket „öreg" Rákóczi György újított meg 1635-ben. Három esztendő múltán, 1638-ban a kolozsvári magistrátus elé terjesztették be szabályzatukat. Az artikulusok szerint — a legtöbb kolozsvári céh ususával megegyezően — az elöljárókat két esztendőnként felváltva választották a szász és a magyar „nemzetből". A varga céhhez hasonlóan fő problémájuk a céhen kívülieknek feldolgozott bőrrel, lábbelivel való kereskedésének tiltása és a vásári árusítás szabályozása volt. Az utóbbi magyarázza meg a sorozatos megerősítéseket (II. Rákóczi György 1650, Bánffy György kormányzó 1692,1. Lipót 1699).

1

7 Az 1633-ban készült ónkanna készítési helyét a fülén látható elmosódott, eddig publikálatlan ónjegyek alapján állapíthatjuk meg. A többször beütött városjegyek Kolozsvárnak a város középkor óta használt pecsétjén és a korabeli kőfaragványokon is gyakran szereplő hárombástyás címerét ábrázolják.

1

8 A címerpajzsba helyezett W betűt tartalmazó mesterjegy a korai, főként XVI. századi betűjeles ónjegyekhez áll közel (3. ábra). A jó irányú, tekintélyes méretű edény felfelé kissé ívesen szűkül, kihajló talp- és szájpereme gyűrűkkel tagolt. A gyűrűsorok között beütött fogsoros és erősen megkopott, kis körökből komponált (egykor talán palmettaszerű) díszítmény fut végig.

1

9 A kanna fülének alsó végződése a középkori ónedényekre jellemző hagyomány továbbéléseként, három öntött állatfejjel kapcsolódik az edény palástjához. A kor szóhasználatával élve súlya és mérete alapján egyaránt „öregnek" nevezhető edény mozgatását háromszög alakú vasfogantyú könnyíti, amelyet sután sikerült szív alakú ónlemezekkel illesztettek az edény felületére. A csapra járó céhkannák XVII. század második felétől történő elterjedése előtt több hasonló céhedény készült Erdélyben. Szebeni ónműves a XVI. század második felében valószínűleg azonos öntőformáról készítette azokat a körte alakú nagy céhedényeket, amelyeken szintén vasfogantyút találunk. Egyikük kovácsjelvényekkel és 1558-as évszámmal a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található, a másikat a nagyszebeni Bruckenthal múzeum őrzi, egy berethalmi céh számára készült 1572-ben.

2

0 A segesvári múzeum különös formájú, vasfogantyús suszter céhedénye felirata szerint 1639-ből származik

2

1 (6. ábra). Miként a kolozsvári unitárius egyház idézett inventáriumaiban fennmaradt adat bizonyítja, nagyméretű ónkannákat más esetekben is elláthattak hasonló fogókkal: „Edgy öreg ón kanna, vas fogantos, lib. 19 1/2" (1675).

2

2 15