Folia historica 14

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.

bázisainkat fejlesztenie kell. Ha lassan is, de megkezdődött a licencek átadása és rendszeresebbé vált a nyersanyagszállítás. Mindez, kevésnek bizonyult a magyar hadiipar alapvető gondjainak felszámolásához. Így a figyelem a hazai alapanyagtermelés fokozására, a visszacsatolt területek hatékonyabb kiaknázására és a semleges országokben rejlő adottságok kimerítésére irányult. A magyarországi nyersanyaglelőhelyek termelési mutatói is növekedtek, de csak töredékében tudták kiszolgálni azt az ipart, amely a maga egészében a háború szolgálatában állt. így a reálpolitikusok szemében a tényleges helyzet elferdítésének tünt 1942 februárjában a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Baranyai Lipótnak azon kijelentése, hogy erős vár ma a magyar gazdasági élet, „... s ami még fontosabb, anyagtartalékai is vannak.. ."

70

3 Erdély és a Felvidék bányái, hadibázisai a termelésüket megemelték ugyan, de a bányák, nagyteljesítményű kohók állapota és nem utolsósorban, a távolság nagy invesztíciókat igényelt. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, a GYOSZ és az Országos Kereskedelmi Egyesülés, az OMKE, a semleges Törökország, Svájc és Svédország elérhető, s ha rizikóval is, de szállítható nyersanyagában látta a megoldás kulcsát. Törökországgal Weiss Manfrédnak sikerült egyezséget kötni. A Vezérkari Főnökség és a Külkereskedelmi Bizottság engedélyével 38 millió pengős szállítást eszközölt oly módon, hogy minden kiszállított tonna áruért három tonna nyersvasat kapott.

70

4 Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadműveletek nyomán, ha rövid időre is, de megnyílt Ukrajna és a balkáni területek kiaknázásának lehetősége is. A Honi Ipar a helyzetet elemezve megállapította, hogy „Magyarország is joggal számíthat az ukrán gazdasággal való hasznot hajtó együttműködésre, aminek előnyeit legközvetlenebbül a magyar gyáripar fogja megérezni, amely már az ukrán területekhez való közelségénél fogva is azokat természetes gazdasági hátterének tekintheti"

10

5 Amíg 1940-ben a behozatal 532 000 pengő volt, 1941ben ez az összeg 10 233 000 pengőre emelkedett. Németország viszonylatában 1941 és 1943 között a behozatal és kivitel pengő értéke az alábbiak szerint alakult: Év Behozatal Összbehozatal %-a Kivitel Összkivitel %-a A feltüntetett értékek mintegy 10 %-al változnak, ha Németország szövetségeseit is figyelembe vesszük.

70

6 1941 329 414 000 1942 483 332 000 1943 612 372 000 58,1 51,1 53,4 477 034 000 632 501 000 776 569 000 59,9 54,9 60,3 156