Folia historica 14
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VII.
Ukrajna nyersanyagának felhasználására a tárgyalások 1941-ben már megkezdődtek, de a megállapodás csak 1942 elején jött létre a Transkárpátia rt.-on keresztül, amelyet Alfred Rosenberg - 1941401 a keleti területek birodalmi minisztere - úgy értelmezett, hogy Magyarorazág bekapcsolódott „Kelet gazdasági újjáépítésébe." A Honi Ipar a balkánon mutatkozó lehetőségek kihasználására hívta fel a figyelmet, mondván: „Véleményünk szerint tehát ismét itt van az idő, amikor gondoskodni lehet a balkáni piacnak megszerzéséről a magyar ipar részére s minden remény megvan arra, hogy végre hazánk elfoglalja az őt megillető helyet a Balkán félsziget gazdasági-kereskedelmi életében .. ." 70 7 Tanulmányunk VI. fejezetében már utaltunk arra, hogy milyen szerepet játszott a bérmunka a kiszolgáltatott magyar hadiipar vonatkozásában. 70 8 A kormányrendeletek ugyan meghatározták a teljesíthető bérmunka millió pengős értékét, de ennek betartására a szovjet háború megindulása után gyakorlatilag már nem volt lehetőség. A német segítséggel épített üzemek kapacitásából Magyarországnak megmaradt 30% az egyre növekvő katonai veszteségek pótlását sem tette lehetővé. 1942 közepétől — második felétől Németország a magyar ipar egészének kiaknázására; törekedett. 1942 májusában a megrendelések értéke elérte a 235,4 milliót, ami maga után vonta a fegyvergyári kontingens 35 millióra emelését is. A hadianyag- kiszállítás értéke áprilisig 425,8 millió pengő volt, míg a félkész gyártmányok 319,2 milliót tettek ki, s mindez az óriási összegeket felemésztő légügyi szállítások nélkül. 70 9 A bérmunkákban rejlő üzleti lehetőségek csak ideig-óráig hatottak kedvezően. A géppark elhasználódását látva Bornemissza Géza iparügyi miniszter kénytelen volt megállapítani, hogy „... a helyzet állandóan súlyosbodni fog a jövőben nemcsak a beszerzési lehetőségek csökkenése, hanem a finanszírozás nehezedése folytán is." 71 0 Világosabb kép bontakozik ki, ha rámutatunk arra, hogy amíg 1941-ben Németország adóssága 14 millió márka volt, 1942-ben 506 millióra, azaz 800 millió pengőre emelkedett, míg 1943ban már elérte az 1035 millió márkát. Németország ennek rendezését a háború befejezése utáni évekre kívánta halasztani. 71 1 Az ország pénzügyi helyzetének romlása a magyar gazdaság minden ágazatában éreztette hatását, s ez alól a hadiüzemek sem voltak kivételek. A fenntebb említett tényezők határozták meg a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár fejlődését is 1942-1943-ban. 1942. január 9-én jelentették be a pénzügyminiszternek, hogy a német hadvezetőség a németországi megrendelések teljesítésének elősegítésére Kőbányán hadianyag-raktárat kíván létesíteni. 71 2 Ezúttal már nem arról volt 157
