Folia historica 14

Németh Gábor: A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez)

és a többi városban és mezővárosban élő társaik nevében teijesztették elő panaszaikat a kereskedők által a céhek nagy romlására külföldről, elsősorban német területekről, behozott ónedények miatt. („... complures Mercatores et Institores, qui ex Germaniae partibus, et exteris Regionibus operas, et res Stanneas praeparatas in hoc Regnum introducerent, et libere eas distraherent, et venum exponerent, in perniciem ac ruinam Cehae ipsorum manifestam.") A közös kiváltságlevél megtorló intézkedéseket foganatosított mind a kereskedők, mind a céhen kívül dolgozó jövevény kézművesek (advenae) ellen. A brassói mesterek kérésére Báthori Zsigmond 1602-ben átírta és megerősítette a kiváltságlevelet.

6 A közös szervezet létrehozásának oka tehát ez esetben is a külső verseny kizárása volt. Noha önálló kolozsvári ónműves vagy kannagyártó céhről nem maradt fenn adat, a helyi mesterek tevékenysége már a XVI. század elejétől követhető. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Kolozsvárott készült, XVI. századi ónkannájának leírását és ónjegyeit Csányi Károly közléséből ismeijük.

7 Rokon darabja a hajdani külvárosi, szentpéteri unitárius egyház ónkannája még a reformáció előtti időkből származik. A gyűrűkkel tagolt, felfelé enyhén szűkülő testű kannán, vésett gótikus pajzsocskában, az egyház eredeti titulusára utalva, S. P. betűk, kulcs és 1537 évszám látható

8 (5. ábra). Erdély ónművességével foglalkozó munkáikban egyes szász szerzők a nagyobb kultúrkörhöz való kapcsolódást hangsúlyozták és tagadták sajátosan erdélyi ónműves stílus létrejöttét.

9 A szentpéteri egyház kannája azonban egy jellegzetes erdélyi ón edénytípus korai kialakulását bizonyítja. Erdélyi műhelyekből a XVI—XVII. század során több hasonló felépítésű és díszítésű darab került ki. Könnyen felismerhető sajátosságuk a karcsú, kissé szűkülő kannatest, amelyet domború gyűrűsorok tagolnak felfelé haladva arányosan egyre keskenyebb mezőkre. Általában három maszkos lábon nyugszanak, lapos korongszerű fedelüket olykor állatfigurák (majom, delfin) más esetekben orsós fedélgomb koronázza. Az utóbbiak határozottan reneszánsz vonást mutatnak, míg bizonyos elemek a gótikában gyökereznek. A kannafül többnyire míves, áttört, mérműszerű végződéssel kapcsolódik az edényhez. A vésett díszítésben szintén a hagyományos elemek dominálnak. Gyakori az egyes mezőket hosszanti irányban szalagszerűen kitöltő stilizált leveles indadísz, a körívekből felépített csillagszerű virágok vagy az ék alakú osztóvonalak köré komponált növényi ornamentika. A korai darabokon a kolozsvári kannához hasonlóan felforrasztott tárcsapajzsokat találunk. Mint a kolozsvári kanna és a nagyszebeni kőműves céh 1600 körül készült kannája bizonyítja, szakrális célra és céhedényként egyaránt használták őket.

1

0 13