Folia historica 14

Németh Gábor: A kolozsvári csizmadia céh ónkannája 1633-ból. (Adalékok Erdély reneszánsz ónművességének történetéhez)

évtized múltán (1567) azonban a kolozsvári piacon belüli monopolhelyzetüket fejedelmi rendelettel kényszerültek megoltalmazni Szatmár és Németi szabóinak konkurrenciájával szemben. A céhek elzárkózásával és a piac monopolizálására irányuló törekvéseikkel szemben fellépő Bethlen Gábor 1629-ben a kolozsvári esztergályosoknak megtiltotta, hogy a városból a brassói mestereket áruikkal kitiltsák. A mészárosok minden bizonnyal szintén bekapcsolódtak a kereskedelembe. Ugyanis 1561-ben megújított artikulusaik határozottan tilalmazták a vásárolt marhával személyesen vagy társaságban való kereskedést. A XVI. század folyamán fokozatosan elmagyarosodó város céheiben is tükröződött a magyar és a szász náció ellentéte. A vegyes etnikumú céhek élén a század derekától általában magyar és szász elöljárók álltak (ötvösök 1561, mészárosok 1561, ácsok 1625. stb). Az elmagyarosodó céhektől a szász városok iparosai igyekeztek elzárkózni. Például az 1570-es években a szebeni aranyművesek a kolozsvári ötvöslegények befogadását tagadták meg. Azonban egyes céhek esetében a piac monopolizálásának és a konkurrencia kizárásának közös érdeke még a XVII. században is fenntartotta a kapcsolatokat. A kontárok miatt 1589-ben a kolozsvári takácsok fordultak panasszal a szászokhoz. A tímárok 1650-ben a szász universitástól kértek céhszabályokat, amelyek többek között a bőrkivitel kizárólagosságát biztosították a közös kiváltságokkal összefűzött céheknek. Kolozsvárott 1539-ben alakult ugyan vörösrézműves céh, de a sárgarézművesek 1762-ig a szebeni céhhez tartoztak. 1763-ban kaptak önálló céhalakítási privilégiumokat.

3 Az utóbbi adat részben magyarázatot szolgáltat a kolozsvári ónművesek helyzetére is. Egyes rokon szakmák (harangöntő, rézműves, ónműves)esetében megfigyelhetők bizonyos társulások. Az ónműves mesterség „ritka iparág" jellegéből fakadóan pedig sokszor még a nagyobb városokban sem hoztak létre önálló céheket. Különösen áll ez a korai időszakot tekintve.

4 Tehát nem lepődhetünk meg azon, hogy mai ismereteink alapján a kolozsvári ónműveseknek nem volt saját céhük. Sőt, feltételezhető, hogy a más céhek esetében — így a szorosabban vett rokon szakmának tekinthető rézműveseknél — fennálló kapcsolatok mintájára, a szervezetüket tekintve is fejlettebb szász kannagyártókhoz kapcsolódtak. A szebeni céh iratai 1539-től maradtak fenn, első ismert kiváltságlevelük a szomszédos brassói céhéhez hasonlóan 1568-ban kelt. A szász universitás (universitas saxonum) 1550 óta, majd 1583-tól Báthori István fejedelem megerősítésével magának biztosította az új céhek létesítésének jogát. Ennek eredményeként több település azonos mesterségeit összefogó céhuniók jöttek létre.

5 1580. november 28-án az illetékes városok, a szász székek és universitás előtt a szebeni, segesvári, brassói és medgyesi ónművesek (stannarii) képviselői a maguk 12