Folia historica 13

Németh Annamária-Németh Gábor: Az érsekújvári mészáros céh emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban

(1. ábra). Nyolcszögletű ezüst nyomólapját vastőkére forrasztották. Felirata: „ERSEKVIVARI: * :COMIATIES:VEREBELI*MESZAROSCHE*PECETI" Pecsétmezőjében visszakunkorodó végű hullámos kacsokkal övezve háromszög alakban elrendezve, - mint a mesterség szimbólumai — ökörfej, mészáros bárd és kés látható. Kivitele, megformálása esetlen, provinciális ízű. A magyarországi mészárosok főleg szarvasmarha vágásával foglalkoztak, így jellemző jelvényeik a mészáros szerszámokon (taglók, bárdok különböző fajtái, nyúzó- és vágókések, fenőacél) kívül az ökörfej, álló, lépő vagy ágaskodó szarvasmarha, esetleg marhavágás jelenete. A pecsétnyomón is szereplő szembenéző ökörfej a legjellegzetesebb, egyben a legkorábbi mészáros jelvények közé tartozik. Magyarországi céhpecséteken a XVI. századtól a múlt századig gyakori ábrázolás.

3 2 Az érsekújvári, komjáti és verebélyi céh korábbi pecsétjének papírfölzetű lenyomata az 1652-es privilégiumok Egyetemi Könyvtárban lévő példányán maradt fenn. Ez szintén nyolcszögletű, körirata elmosódott, de nyilvánvalóan azonos a későbbiével. Átmérője szintén megegyezik azzal, az indadísz is hasonló, csupán a tárgyak elrendezése más: fölül keresztben egyenes élű taglót, felette két W betűhöz hasonló vésetet, alatta ökörfejet és két függőlegesen elhelyezett kést ábrázol. Ezt a pecsétnyomót a XVIII. század elején használták, hiszen — mint említettük — a céhlevelet 1706-ban állították ki az oslániaknak. A fennmaradt pecsétnyomót tehát a korábbi mintájára vésették meg valamikor a XIX. század elején. Iparművészeti szempontból is kvalitásos darab a nagyméretű ónkanna

3 3 (2. kép). A XVII. és a XVIII. század elején készült ón céhkannák jellegzetes formáját követi. A hengeres, lefelé ívesen szélesedő testet a talpnál, szájperemnél és a középrésznél valamivel feljebb plasztikus gyűrűk tagolják. A kiöntőcsapot a korabeli céhkannákon tipikus, lendületesen profilált, oldalról kör és háromkaréjos áttöréssel díszített rész erősíti meg. Csaknem teljesen ép a sárgaréz csap, elfordítható része liliom alakot mintáz. A kanna három fekvő, melső mancsaival gömböt markoló oroszlánon nyugszik. Az oroszlánok közül kettő erősen sérült, ugyanis a figurálisán öntött részeket általában nagyobb ólomtartalmú ötvözettel öntötték, hogy a fém minél jobban kitöltse az öntőformát. A nagyobb ólomtartalmú ötvözet azonban sokkal sérülékenyebbnek bizonyult.

3

4 Az edény fedelén ágaskodó oroszlánfigura szépen kereteit, domborművesen öntött barokk kartust tart. A kartus ovális középrészében koszorúval övezett ökörfej vésete hirdeti a tárgy rendeltetését. A domborművesen öntött részek mellett a kanna fő ékessége a lendületesen ívelő, alsó végződésénél és a billentőnél három levélszerű kacsdíszbe bomló fül. A tárgy puritán, de szép összhatását a sima felületek egyszerűsége és 59