Folia historica 13
Németh Annamária-Németh Gábor: Az érsekújvári mészáros céh emlékei a Magyar Nemzeti Múzeumban
rost, aki saját szennyét a másik mészárszéke elé öntötte. Kuriózumnak számít, hogy külön pontban rögzítették, aki „vasotcsagbúl becsülettel szolvan" kutyát úgy megüt, hogy az elpusztul, az olyan embernek azontúl ne legyen a céhben becsülete, „emberséges embernek se Tartassék" (XX. artikulus). Ez nem puszta állatszeretetből fakad, a mészáros munkában a nagy testű szarvasmarhák letaglózásában vagy megfékezésében az ebek segítették gazdáikat. A mészáros mesterséget bemutató ábrázolásokon többször megörökítették ezeket a jeleneteket, gyakran a céhjelvényekre is felkerültek, így a debreceni mészáros céh 1843-ból fennmaradt céhbehívó táblájára is. 2 2 Az erkölcsi normák betartására, megfelelő magaviseletre szintén sokat adtak. Az egymást becstelen szóval illető, kivált „Lopónak" nevező, trágár szavakat használó, káromkodó, szitkozódó céhtagokat a korabeli zsinati határozatokhoz, városi statútumokhoz hasonlóan keményen megbüntették (VI, XI, XVII, XXX-XXXIV, XXXVIII-XL. artikulus). Nem csodálkozhatunk azon, hogy a XVIII. század folyamán felerősödő és a központi kormányzat által is támogatott katolikus vallási szerep 2 3 első jelei az érseki birtokon működő céhben már a XVII. század közepén megjelentek. Az artikulusokban megtalálható a római katolikus ünnepek megtartása, a misehallgatás és az úrnapi procession való kötelező részvétel előírása. A katolikus valláshoz szabták a húsvágást is: „Pintek Vasarnap" és más „ünep napokon" a mészárszéket „bé téve tarcsa" a mester, ilyenkor csak szükség esetén vághattak (II, III. artikulus). Teret szenteltek a karitatív tevékenységnek is, a beteg vagy kárt szenvedett mestert és legényt a céhládába befizetett taxából és bírságokból segélyezték (XXIII. artikulus). Gondoskodtak az elhalálozott mester és családtagjai, a céhlegény illendő temetéséről (XXIV, XLIV. artikulus). Mint említettük, az 1652-ben nyert kiváltságlevelet a Nyitra megyei Érsekújvár, Komjáti és a Bars vármegyében lévő Verebély mészárosai kapták. A bemásolt latin nyelvű záradék szerint 1698-ban mindkét megye sedriáján kihirdették, majd Oslán mezőváros mészárosainak kérésére 1706. március 25-én Kistapolcsányi András főcéhmester és Verebély András atyamester adták tovább az artikulusokat, amelyeket a céh pecsétjével is megerősítettek. A következő fennmaradt céhlevelet az érsekújvári céh 1764-ben Mária Teréziától nyerte. 2 4 Ebben a királynő látszólag átírta és megerősítette a korábbi privilégiumokat, de ez már az 1761-es központi céhszabályozás után készült sablonosabb szövegű céhlevélnek tekinthető. Kiadását helytartótanácsi vizsgálat előzte meg. 2 5 A legutolsó, 1820-ban kelt királyi privilégiumlevél a XVI. századihoz hasonlóan megsemmisült. 2 6 A céh történetének áttekintése után térjünk rá a Nemzeti Múzeumba került tárgyak bemutatására. 57
